Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)

keservesen lesz, a korbácsoló jövőt. Bejelenti a sorokban a rém-valóság globalitását. Világvégi utca ez is, akár e vers örököse, Pilinszky Apokrifya. Mi Ady magatartása? Vaché a művészetet ostobaságnak tartja, Hüelsenbeck halálát érzékeli,

30 Radnóti az ellentámadás közegének használja, Babits és Adorno is fájdalmasan kiált fel: a költészet nincs többé. Ady reménytelen reménységgel használja a verset, mint létezési formát, mint az élet megmeneküléséneklehetőségét. Az eszmét illetően realitásba ágyazott abszurd Ady verse. Míg azonban másoknál (később) a szürrealizmus a forma korszerűsítése, addig Adynál az újdonság a lélek fájdalmas sikolyából közvetlenül adódik. Teste a gondolatnak, ahogy Bartók Csodálatos mandarinja, is az. Pontosan veszi észre VEZÉR Erzsébet, hogy az Emlékezés egy nyár-éjszakára futamaiban a személyes megrendülés közösségi forrásokkal ötvöződik, ,,a közbeiktatott falusi babonavilág veszi át a kozmikus jelek baljós szerepét". Átveszi, anélkül, hogy Ady hinne abban. Ebben a „kísérteties díszletében Vezér Ady több költői korszakát összegezi, nem is pontatlanul.

31 KIRÁLY István is a „szétzilált otthon" fájdalmát érzékeli ebben a szimfonikus dübörgésű Ady-versben: „Kigyúladt a méhes, elveszett Burkus, a jó kutya. Kihűltek az ős szép kemencék, a tűz helyek sérültek stb. Mint Chagall vagy Picasso képein, fejük tetejére állított, szétdobált otthonmozaikok jelezték itt is a történt tragédiát, a világnyi rettegést".

32 Csakhogy Ady az első volt közülük, aki érzékelte, kifejezte a világot pusztulással fenyegető rémet. Apokaliptikus, világvégi dobolással kezdődik a vers, a nyitány az idő és a tér riasztó végére kalauzolja a vers vendégeit. E dobolásban a csörtetés, tűzropogás, hars nóták kakofóniája hallatszik. Pilinszky vermei tátonganak és Vörösmarty, Kondor Béla hulló angyalai kavarognak benne. A költemény hátra és előre is gyűjti az időt. Ez az őrült vers-égbolt Michelangelo utolsó ítéletének szcenikája alapján szerveződik jóval kisebb reménnyel. Adynak 1917-ben csak ilyen folytatás engedélyeztetett a világvalóság jóvoltából. A tragédiában, melyet fokoz az éjszaka (Ady éjszakás ember volt, ez az ő napszaka) egyetlen dolog old csupán, hogy nyár van, még akkor is nyár, ha a Hold csúfolódik. HERDER szerint „előbb vannak meg a nyelv igéi, mint a belőlük kereken absztrahált névszók".

33 A vers igefőszereplője a volt segédige, magányosan is szerepel, továbbá kettes, hármas, négyes akkordokban a tudatos monotónia és a rendezett szerkesztés jegyében. Az ember kis- és nagybetűvel íródik, attól függően, hogy általános vagy elvont tartalmú. Igaz ember, esendő és kisebb ember jelenik meg, sugározva Ady reményét a reménytelenségben. A fokozás is eltérő állapotokatjelöl, a visszaszerezhető csöndet, nyugalmat, mert a nyár éjszaka különös és rettenetes éjszakára vált egy hármas akkord összhangzattanában, de a körforgás újra megteremtheti következő fázisában a harmóniát. A magas, mély és vegyes hangrendű szavak aránya is a rém esztétikai ellenpontjává szilárdul, akár az Ember, a Gondolat — mintegy Ady Rodin-ámulatának ösztönösen lírává sűrített „élet-szobra" —, ahogy a Penseurt értelmezte. A kutya azzal válik személlyé, hogy a Burkus nevet kapja. A csikó és a méhes csupán tárgyias elem, névtelenségbe rejtőzik. Harminchárom ige erősíti a verset, s mindjárt az elején öt mély hangrendű ige — dobolt, bomolt, lehullott, omolt, volt — akkordja. A legnépesebb a főnév-csoport 61 előfordulással, s a melléknév is mintegy harminckilenc található a versben, hét számnév, tizenegy kötőszó, huszonegy névelő társaságában. Összesen 192 szó építi fel örök érvényű írásépületté a költeményt 976 betűegységből. A hangok aránya pedig 385 magánhangzó 591 mássalhangzó ellenében. Köztudott, hogy nyelvünkben az e nem kívánt túlsúlyban szerepel. Ady ezen költeménye módosít az arányon, mert itt nem az Э fonéma az első, hanem az 0 84 előfordulással, és a mély magánhangzók 184-es mérőszáma majd meghaladja a magas hangokét, ami szintén a nyelv tisztító korrekciója a költészet segítségével, hiszen e,i,ö,ű,é hang összesen 201 számolható a műben. A hangzás azért kellemes, mert 68 magas hangrendű szóhoz 66 mély csatlakozik. Vegyes hangrendű szó 31 figyelhető meg egy különös aranymetszés alapján; — egy aránylik az egyhez, és a két egység a félhez. Mindez akaratlanul is játékossá enyhíti a rettenetet. A forma így segít a tartalom szakadékos állapotán, s ez nem csalás, sokkal inkább a szépség udvari469