Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)

Nemcsak a tehén, hanem az ember, a világ is, s a fertőzés évtizedekig tartott, hitünk szerint most van szűnőben a pusztuló, pusztító folyamat, a Király István által „kozmikus butaság'

1 nak nevezett téboly. Sajnos, Ady Emlékezés egy nyár-éjszakára с versének lelki sérüléseit követi Sánta Ferenc Ötödik pecsétje, Örkény István Tótékja. Mindannyian azt diagnosztizálják 1913-tól máig, hogy fertőz a gonoszság, az önzés, az erőszak, s mi fertőzött világban élünk. Ahogy az Apollinaire-t fordító Radnóti írta később, immár önnön személyes tragédiáját is érzékeltetve: „amikor az ember úgy elaljasult". Végzetként? Valóságként? Tényként az 1917-es „Ady-időt" követő 1944-re összpontosítva... Breton 1929-ben adta ki a szürrealista kiáltványát korábbi fogalmazvány alapján, s 1938-ban rendezték meg Párizsban a Nemzetközi Szürrealista Kiállítást, de a világ valósága már előbb szürreális volt. Ady ezt látta, ebbe az őrületbe avatkozott be versével a mestermű szintjére hevítve azt, hogy elviselhetővé és használhatóvá tehesse. Igaz, ez nem célja, hanem teljesítménye, természetes közlésszínvonala alapján. Apollinaire 1913-as Égövjéhen az Eiffel-torony, repülőgépek, gyárak, kivándorlók kavarognak. Ezt a montázst az idő megváltoztatta, és Ady észrevette, továbbadta ezt a süllyedést. Költői montázsa így módosította a derűt, az élet jelzései alapján, töredelmes hűséggel. A szürrealista lexikon 1938-ban idézte Hérakleitoszt, miszerint ,,A víz nedves láng". Ady is a dolgok ilyen szürreális fordítottjaként már 1908-ban, tehát a szürrealista kiadvány előtt harminc esztendővel, nem tudottan talál rá a hérakleitoszi dialektika különös igazságára, amikor A Nincsen himnuszában a nyár fagyos jégverméről és a tél hevítő hőségéről beszél. Ady azonban nem az újdondászok akarnokságából törekszik új stílusra, hanem a valóság változásának szörnyű módosulása miatt, íme, a dadaista kiáltvány 1918-ból ilyen megállapításokat tesz: „gyűlölöm a józan észt... Dada nem jelent semmit... Nem ismerünk el semmiféle elméletet. Elegünk van a kubista és futurista akadémiákból: formalista eszmelaboratóriumok. Minden festői vagy képzőművészeti mű haszontalan. Dühödt szélként széttépjük a felhők és inak fehérneműjét, és előkészítjük a katasztrófa, a tűzvész, a bomlás látványos előadását". Ady egy esztendővel ezelőtt már a valóság képlete alapján, azzal szembeszegülve és nem elfogadva ábrázolja a tűzvészt, a katasztrófát, amelyet a dadaizmus időkéséssel a tényleges pusztulás adalékaként még mesterségesen is elő akar állítani. A korszerűség ürügyén merő maradiság ez, veszélyéről nem is szólva. Tény, hogy ezzel ellentétben a szürrealizmus „az álommal rokon érzékcsalódás, képzelődés, hallucináció jelenségeit is" felhasználja. Ady így tett. íme a meghatározás: „a szürrealizmus az 1920-as években kibomló irodalmi, filozófiai és képzőművészeti irányzat, amelynek célja a tudatalatti szféra felszabadításával a ráción, a realitáson túli kapcsolatok létesításe, a pszichikai automatizmus révén váratlan asszociációk, víziók, álomképek írásbeli vagy képi rögzítése".

26 Ehhez BAJOMI Lázár Endre annyit tesz hozzá, hogy a „szürrealizmus hőskora, az álomszédület (és az önműködő írás) korszaka 1919-től 1924-ig tartott".

27 Hozzáteszi, hogy a stílus és világszemlélet „villamos árama átfut szinte az egész mai francia líra hálózatán. Mindez természetesen áll a világlírára is: elég ha Neruda, Nezvál és József Attila nevét említjük".

28 Ugyanő ugyanitt a magyar szürrealizmus történetét vizsgálva helyesen említi Vörösmarty nevét, de Adyt konzekvensen kihagyja, függetlenül attól, hogy évekkel megelőzi az egy nyár-éjszakára figyelő emlékezéssel az európai szürrealizmust. Szávai János tanulmánya hasonló tapintatlanságról árulkodik — taglalja a szürrealizmust: Ady nélkül.

29 Ady a valóságra figyelt, s az 1917-es valóság szürrealista volt, olyan drámai ahogy ő jelezte. Ez szelídült békére, viszonylagos egyéni területre immár Chagall és Aragon közreműködésével a világ akkori állapota szerint. A megfeketedett emberi horizontban felborult értékek zavara jelzi, hogy újra „kizökkent a világ". Ady-Hamlet azonban nem magánszemély, s őrzője a maradék fénynek, tisztaságnak. Strázsán áll az Ady-vers, mint később a második világégés közben és után Radnóti, Pendereckij, Semprun művei. A megrendülés utolsó ítéletet idéző kulisszája a költemény. Ahogy később Picasso Guernicájáhan, itt is a tört formák uralkodnak, a harmóniát széttörő ember. így lesz Ady Salvador Dali és Picasso előfutára, megérzett valamit e versben, ami 468