Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)

oldás mindkét esetben szürrealisztikus, hiszen az indíték, a közösségi sors drámai indítékának megfelelően — azonos. Árnyaltabb, megrazóbb és vigasztalanabb Vörösmarty—Ady Prométheusza, mint Beethovené, mert nem az értelmes, hanem az értelmetlen pusztulásba zuhan. Önfeláldozásával semmiféle új tüzet nem tud szerezni az utódoknak. Hiábavaló lett a lánghordozás, önfeláldozás a szakadékban? Az Emlékezés egy nyár-éjszakára ezt a zuhanást hordozza magában. Vörösmarty, Ady is végérvényesnek ítélte ezt a sorvadást. Jeremiással toldott jajpanasz szakad fel Adyból, mi újra hisszük és tudni akarjuk, van remény. Utolsó versében így kiált fel Petőfi 1849-ben: Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő... Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete, időket a világnak? 1849 tragédiáját az 1917-es esztendő kataklizmája követte. Még szörnyűbb idő, hiszen immár nem egy nép, hanem az egész emberiség léte forgott kockán. Akkor is, 1917-ben is megfeketedett a világ, és Petőfi próféciája nyomán Ady írja le a szörnyűségeket, immár nemcsak a XIX. századi nemzeti vészt, hanem a mi századunk poklát, amikor a piros reményből ismét fekete zokogás lett, s Ady lírájában is ez a szín válik uralkodóvá a valóság partitúrája alapján.

11 Ady már 1914 júniusában észrevette, hogy elszabadult az „őrült lavina". Király István mondatával — az „emberi létezés aláaknázottsága". Ésaiás lesz a prófétája ugyanúgy, mint évtizedekkel később Radnótinak. A földrészen kezdődik a szürrealista valóság tényleges abszurditása, Ady és Apollinaire a művészet két nyitányembere, aki tudatosítja ezt a fertőzöttséget, abban az órában, amikor Marinetti és futurista köre több országban dicsőítette a háborút, s a magyar irodalomban is nyomon követhető a tapasztalatlanságból adódó kezdeti lelkesedés. Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső, Elek Artúr energiát, mámort, „nagyszerű morajlást", felszabadító higiéniát láttak a halálba induló menetszázadokban. Blök, Gide, Ruben Dario és Ady látta, Gorkijjal is párhuzamosan, már ekkor az iszonyt a virágfüzáres lelkesedésben. Idegfeszültségét fokozta, hogy megaláztatások közepette 1915-ben újra sorozták és Rákosi Jenő gyalázkodásai is fokozódtak. Joggal írt KIRÁLY István is a „Cipolla kórról". Freud ekkor fedezte fel a „rombolási ösztönt" az emberben, miközben DAnnunzió és Marinetti a háború esztétikumát hangsúlyozta.

12 Marcel Duchamp festői abszurditása a formára összpontosít, Ady költészetének fáj az abszurd, mert eszme, mert valóság. Ez a különbség közöttük. Max Ernst négy évig harcolt tüzérként, ez tette őt később szürrealistává. Ez a borzasztó élmény. Megszülettek szörnyalakjai, melyek Ady képzeletében és verseiben is tomboltak. Arshile Gorky szürrealizmusa is tartalmi jellegű Adyéhoz hasonlóan, hiszen örmény lévén, véletlenül menekült meg 1914-ben a török mészárlásból. Paul Klee megőrizte szellemi függetlenségét katonaként is a háború zajában, költői-kozmikus képekkel válaszolt a tébolynak a tébolyban.

13 Az Emlékezés egy nyár-éjszakára с vers az európai szürrealizmus kínban születő nyitánya. Eszme és együttérzés, nemcsak új forma a „szürrealistává váló világban". Salvador Dali Apollinaire és Ady utódja. Dali szürrealizmusának azonban sokkal inkább a játék és meditáció a forrása, nem a szolidáris fájdalom terhe. Az élet korvalósága lett Paul Eluard, Max Ernst, Salvador Dali „szürrealista múzsá"ja a békében. Az őket megelőző Ady szürrealizmusa több sikollyal telített, hiszen a háború vérontó zajában született. Ady és Salvador Dali szürrealizmusának egyetlen közös talaja a szecesszió. Ady benne élt, Dali ebből lendült.

14 Russelt is megdöbbentette, Adyhoz hasonlóan, a „barbársághoz való visszatérés", s 465