Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Varga Domokos: Költő a homokon
sem múlta idejét, valamint a vakondtúrások széthányása sem, kivált a nagy réten, melyet legutóbbi otthonlétemkor elfelejtettem megemlíteni." Apja halála után még inkább gazdának érzi magát, ha a távolból is. Anyjának írja: ,,A gyümölcsfákat, mihelyt eljő az ültetés ideje, megrendelem, kérem, ültettesse el őket kedves anyám helyettem, különben még majd egy tervrajzot is küldök, melyik gyümölcsfa melyik gödörbe jusson." (1886. márc. 18.) Vagy máskor: ,,Hogy el ne felejtsem, a szérűn egy kis petrence lóherét láttam összerakva, már akkor is feltűnt, hogy nagyon zöld, nagyon nyers, de ostoba ésszel semmi következtetésre nem jutottam; tegnap azonban eszembejutott s aggódni kezdek, hogy nem fülledt-e össze és nem gyúlt-e meg. Jó lenne megnézni, nem meleg-e belől s ha kell, széthányatni, hogy a napon jól kiszáradjon." (1888. júl. 28.) Gondolatai Pestről is folyvást hazakalandoztak. Fél lelkével továbbra is benne élt a falusi világban, amelyet gyermekkori boldogságának színhelyeként is gyakran megelevenítettek az emlékek. Például: ,,... édes apámmal ki-kifordultunk a határba, s én szökdécseltem mint a bárány s röpködtem mámorosan mint a tavaszi napsugártól megrészegült bogárka, velem volt a természet, én benne s ő bennem (...), a halkan zizegő kalászok szőke hullámlása, a kopolyák kövér búzája haragos zöld sással, az útszéli tüskerózsa, a hamvas út, a félig kisült legelők, majd a temető líczió garádja, végre kapunk felé a vékony ákáczok virágfüzérrel fürtösen s az öreg roskadt házikó, melynek hűvös szobája beaggatott ablakaival szinte várta az izzadt vándorokat." „Nekem nem volt maradásom egy helyben, kikiszaladtam a konyhába, az udvarra, a kertbe, mely utóbbi különben hivatalos kötelességem is volt, tisztem lévén szemmel tartani, hogy nem eresztenek-e a méhek s ilyenkor aztán nem egyszer megtörtént, hogy ha egy kicsivel több méhe játszott a meleg napon, én már lóhalálában felszaladtam, hogy ereszt a méh, s hosszú méhe pásztorkodásom alatt nem is tudtam soha megtanulni, hogy mikor rajzik hát igazán és mikor játszik..." Sok mindent mégis megtanult már otthon, sok mindent később: nem kezdett tudatlanul, vakon a lobi gazdálkodásba. Ottani munkájának a részleteibe ezúttal nem mehetek bele, noha a fennmaradt levelekben foglalt sok adat még egy gazdaságtörténeti kutató számára is érdekes lehetne. A szántóföldi termelés mellett mindenesetre három fő pénzforrása volt a gazdaságnak: a jószágnevelés, a tejtermelés és a szőlészet. Jó néhány évig a dinnye is bő hasznot hozott. Nagy előnynek bizonyult, hogy viszonylag közel volt Löbhöz a gyorsan fejlődő főváros hatalmas piaca. Ebben az időben — a századvégi nagy filoxéravész után — a szakszerűen telepített és gondozott homoki szőlő különösen szépen fizetett. Gondokból is volt ugyan elég, főleg a változékony időjárás és a jószágállományt időről időre megtizedelő járványok miatt. De ha elszabadulhatott Pestről a költő, s hosszabb-rövidebb időt Löbön tölthetett, mégis mintha kicserélték volna. Feleségének egyik levele szerint: ,,.. .ez alatt a rövid idő alatt is sokat üdült, igaz, hogy itteni életmódja teljesen elütő a pestitől. Azt lehet mondani, hogy itt meg az ellenkező túlságba esik. Folyton a szabadban van, ami magábavéve jó volna, de természetesen folyton mozog, jön, megy, részt vesz a fa és szőlőültetésben s túlságosan is kifárasztja magát testileg. Hanem ezt meg ellensúlyozza az, hogy kedélyállapota itt sokkal nyugodtabb, lelki gyönyörűséget talál a falusi foglakozásban s ez fölvidítja. A kisebbik szőlő mellett volt egy kis füves virágos rét, azt megforgatta s berendezte gyümölcsöskertnek. Három sor gyümölcsfát ültett benne végig, közbe csemegeszőlőket, a szélén három-három sort, a fák között egy-egy sort. Evvel a munkával elkészültek, most a drótkerítést csinálják, mely azt az oldalát, mely nem a szőlő mellett fekszik, szegélyezni fogja." (1900. ápr. 12.) Legtöbbet mégis a természetközelség élményében hozta a lobi puszta Vargha Gyulának. Ez főleg verseiből világlik ki, de leveleiben is gyakran szót ejt róla. Bár ott inkább az időjárás miatti aggodalom vagy panasz hangján, a homoki gazda sűrű gondjait élve át. „Ma reggel itt 5 fok hideg volt, de szép tiszta verőfényes nap, úgy hogy szebb téli időt képzelni sem lehet. A vetéseknek persze jó volna, ha hó takarná őket, de viszont a csapadéktól már félek, mert a boros pinczénk földje már fénylik és csincsog a víztől, ha még több csapa453
