Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Varga Domokos: Költő a homokon

foglaló magyar irodalomtörténet. A Hét évszázad magyar verseiben is szerepel néhány költeményével. Egészében véve mégis feledés a sorsa, s ha itt-ott mégis elemlegetik, abban sincs mindig köszönet. Az általam is igen nagyra becsült Szentkuthy Miklós például 1988-ban — közvetlenül halála előtt — megjelent önéletrajzi kötetében, a Frivolitások és hitvallások-Ъап így karikírozza az előtte szinte ismeretlen költőt, egykori kiváló professzorának, Horváth Jánosnak az irodalomóráit idézve: ,,'Stílus? mi az, hogy stílus? — magyarázta ünnepélyes modorában. — Itt van például egy nagy magyar költő (!), Vargha Gyula...' Ne döbbenjetek meg, senki sem tudja, ki az. Mielőtt folytatnám H.J.-nak számomra eme fájdalmas értékelését, megjegyzem, hogy később ezt az ámulatomat elmondtam Vajthó László tanár úrnak, aki nagyon objektív és humoros fickó lévén, elmesélt egy történetet Vargha Gyuláról: Hja, az a hazafias Vargha Gyula annyira hazafias volt, hogy hazafias lakásában lent volt a hazafias dolgozószoba, fönt pedig a hazafias hálószoba, hazafias nász— ággyal. Vargha Gyula meghatározott időpontokban, például Árpád apánk születésnapján, vagy a pusztaszeri vérszerződés jubileumakor, úgy éjfél tájban, miután több hazafias költeményt megírt, hazafias gyertyát vett kezébe, a recsegő lépcsőn felvonult a hazafias nászterembe, de előbb zörgött az ajtón: Annyuk! — 'Mit akarsz, Gyula? — szólt ki annyuk. 'Nemzeni akarok!' — dörgött a hazafias válasz. Aztán gyertyával bement Vargha Gyula, és reméljük, retrospektive, hogy nemzett is sok kis hazafit. Visszatérve H.J. professzorra, fájdalmamat és döbbenetemet alig tudom leküzdeni, ahányszor erre gondolok — valahogy úgy elemezte Vargha Gyulát, hogy például egy versében „ csodálatos hasonlattal" él: a tavaszi gesztenyefa virágai olyanok, mint a karácsonyfagyertyák! Ez a stílus! Puff neki, ezt a hasonlatot minden óvodista kitalálja. Hát ennyit a dupla gyertyás, gesztenye-gyertyás és nemzőgyertyás Vargha Gyuláról." Szembesítés Szembesítsük ezt a karikatúrát magával a szóban forgó verssel: Tavaszi éj Már nyugaton az est kiégett, Az enyhe éj álmot lehel; A hold a szunnyadó vidéket Ezüstös köddel önti el. A frissen ázott barna földből Illattal átszőtt pára kél; Reszket a fűszál a gyönyörtől, Megtölti serlegét a kéj. Most rejt az éj virágba mézet. Szellő ingatja-é a fát? Vagy tán az ébredő tenyészet Szent borzongása futja át? Halk lépteket hallok. Talán itt A kikelet tündére jár?! A vadgesztenyefák virág-gyertyáit Végig meggyújtogatta már. 442