Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban

rossz anyagi viszonyok javítását tartotta szükségesnek, de magának a presbitériumnak a megváltoztatását is, hiszen annak szellemisége, meggyőződése alapvetően kihatott az iskolákra is: „És nem halgathattam el a presbitérium össze állítása fölött is egy észrevételemet. Tudom, hogy a presbitérium teljesen törvényes választás megtámadhatatlan jog alapján áll, mindazonáltal sajnos nélkülözi abban a nagykőrösi egyház számokban is erős értelmiségének túlsúlyát. Az egyes presbiterek értelmességet s jóakaratát kétségbe nem vonom, de a mívelt — tanult — szorosan vett érelmiségi (honoratior) elem aránya, a közrendiekéhez képest, annak a kívánatos súlyt nem biztosítja" — állapította meg. A református püspöki látogatás után, lépések történtek az iskolák helyzetének javítása terén Nagykőrösön. Nyilvánvalóan, Szász Károly püspöki látogatása hozzájárult ahhoz, hogy a körösi református egyház már 1891-ben elkészíttette a „Tanító Képezde" tervrajzát, s az iskolát a Patay utcában fel is építették. Napirendre került egy új gimnázium felépítése is. Ádám Gerzson javaslatát, hogy az új gimnázium épülete a felszámolásra kerülő ótemető elején, 2 holdnyi területen legyen, az egyháztanás 1896. július 3-án fogadta el, de a nagyszabású terv kivitelezésével már nem tudtak megbirkózni. Ezért a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatását kérték, amely egy szerényebb terv megvalósítását javasolta, s ahhoz 50%-os anyagi támogatást ígért. Az egyház nem tudta biztosítani a másik 50%-ot, s ezért a városi tanács segítségét kérték, amit meg is kaptak, de azzal a kikötéssel, hogy nem a város szélén, a felszámolt temető helyén, hanem a városközpontban, a templom szomszédságában építik fel az új gimnáziumot. A terveket Erdélyi Mihály szegedi műépítész 1900-ban elkészítette, s már 1901. szeptember végén meg is kezdődhetett ott a tanítás. A mellette lévő régi gimnázium épületét átalakították, illetve felújították, s oda helyezték át a tanítóképzőt. A mostoha iskolahelyzeten változtatandó, a város polgári leányiskola építését határozta el. A korszerű, emeletes iskola terveit Jenéi Ernő városi főépítész készítette el, s 1904—1906 között fel is építették a Kecskeméti út mellett.

41 Szász Károly Nagykőrösről Kecskemétre vette útját. Itt viszonylag könnyű dolga volt, mert az alsófokú iskolák felett a város rendelkezett,

42 s így a református püspöknek csupán a vallásoktatásra kellett figyelmét fordítania. Szász Károly az I—II. kerületi iskolát, a Polgári leányiskolát, a csongrádi utcai, ürgési s a külvárosi kistemplom téri iskolákat látogatta meg. Tapasztalatairól a presbitériumi gyűlésen számolt be: „Az elemi iskoláknak községiekké tétele által nem szűnt meg, sőt a vallásosság s felekezetiség érdekében még növekedett a felügyelet kötelessége. A tapasztalt hiányok sürgetőleg a felügyelet rendszeres és szigorú gyakorlását. A tanerők sem számba nem elegendők, sem képzettségük tekintetéből nem mind megbízhatók. A két segédlelkészi állomás közül melyek fenntartására a lelkész díjlevélileg van kötelezve, egyiket — az egyházi szolgálat hátránya nélkül — átveheti s rendes vallástanítói állomássá szervezhetné az egyház" — javasolta. Szász Károly — mint Kőrös esetében is — arra való hivatkozással, hogy a korábbi években már végzett vizsgálatot ott, csupán tisztelgő látogatást tett a református főgimnáziumban és a jogakadémián. Ez utóbbi intézményben részt vett az igazgatótanács ülésén is, amelynek legfőbb gondja az, hogy döntsön a jogakadémia sorsáról. A jogakadémia a kecskeméti református egyház, az egyházkerület s Kecskemét városi tanács fennhatósága alá tartozott, ők tartották fenn. A református egyház adta az épületet, a felszerelést, két tanszékről gondoskodott, melynek terheit a gimnáziuméval együtt alig bírta, s már tíz esztendeje azon volt, hogy szűnjön meg a jogakadémia. Az egyházkerület egy tanszékről gondoskodott, s neki sem állt érdekében a jogakadémia működtetése, melynek költségeit inkább a teológiai intézetre, s más gimnáziumok segélyezésére kívánta fordítani. A város viszont ragaszkodott hozzá, „melynek büszkesége s az idegen tanulók ide jövetele által anyagi érdeke is az intézet fennmaradása inkább, mintsem az megszűnjék, készebb volt az általa fentartott tanszékek számát az eredeti háromról 4-re, utóbb 5-re emelni, kész most is feljavítani, mi a más két fentartóra is hasonló terhet róna. S mind a mellett az akadémia fenmaradása attól függ megnyerie a kötelező doctoratus eltörlése esetén, a képesítő állam413