Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban
zett egyén 22 lemondván, Mentovich (ki nekem ott megbízottam vala) egész örömmel kapott számomra üresen maradt számtan után, s ha kegyed semmi esetre nem jöhetend el, úgyis én a számtannál maradok, s az irodalomra választanak újat. Ezt azért írom oly részletesen, hogy lássa kegyed, miképp becsületbelinek indoka alaptalan." 23 Szász Károly tehát átadta a magyar irodalmi tanszéket Arany Jánosnak, s б a matézis oktatását vállalta magára. Arany ennek tudatában, s hogy az egyháztanács útiköltséget, sőt ingyenes tűzifát is biztosított a télre, elvállalta a körösi gimnáziumi tanári állást. Erről a döntéséről az 1851. október 21-i keltezésű levelében értesítette a nagykőrösi egyháztanácsot. 24 Szász Károly beilleszkedett a körösi társadalomba. Ebben fontos tényező volt a házassága is. Unokatestvérét, Szász Pölyxéniát 1852 áprilisában vette nőül, akit a helyi előkelőséget szívélyességgel fogadtak. Sajnos azonban, alig telt egy esztendő, s ifjú hitvese eltávozott az élők sorából. A körösi református temetőben, az Inárcsi Farkas család sírhelyében helyezték örök nyugalomra. 25 A felesége halálával sújtott ifjú tanár kedélyállapota rosszabbra fordult. Ám abban, hogy rövidesen eltávozott Szász Károly Nagykőrösről, nem ez a sorscsapás játszotta a legfontosabb szerepet. Az önkényuralom németesítő, magyarellenes politikája létbizonytalanságban tartotta az önállóságra törekvő, megerősödni akaró körösi református főgimnáziumot is. A tanároknak igazoló jelentést kellett írniuk, tisztázni múltjukat, a szabadságharcban való szerepüket. Szász Károly önéletrajzát 1851. november 9-én vetette papírra, amelyet azonban kiegészíteni kötelezett a „cs. k. Tanhatóság", a későbbiek során, az 1853. május 10-i 366. sz. leiratában. Arany János erről így emlékezik meg Lévay Józsefnek írott levelében, 1858. május 8-án: ,,Mi az iskola ügyekben érkező rendeleteknek a mennyire lehetséges eleget szoktunk tenni, mert csupán ily feltétel alatt reméljük a nyilvánosságot ... Közelebb egy rendelet jött, melyben elölsoroltatnak az a feltételek, minek pontos teljesítése után a nyilvánosságot okvetlen megkapjuk. S e pontok circiter: tizenkét tanár állítása, szoros alkalmazkodás az Entwurfhoz, teljesebb önéletírás, mely irodalmi működésre is ki legyen terjesztve, államvizsgálat, csupán kormányilag ajánlott kézikönyvek tanítása ... s több e félék. Ezen kívül némelyikünk ellen személyes kifogás is forog fenn, különösen három van megróva, három itt, három Kecskeméten." 26 Szász Károly 1853. június 8-án eleget tett a felsőbb utasításnak. Életrajzi kiegészítésében — melynek hangvételét döntően a kiszolgáltatottság határozta meg — részletesen szólt munkásságáról, forradalmi múltjáról, előrebocsátvan, hogy a „tényeknek, habár azok reám nézve némileg terhelőnek látszanának is, halgatással mellőzése vagy épen elferdítése helyett az igazsággal megegyezően adandók elő mindent, a magas kormánynak elnéző ítéletébe s Felséges Fejeideiemnek határtalan kegyelmébe helyezett erős bizalommal": „Az 1848-dik év Martius és Április hónapjaiban még Erdélyben tartózkodván, Mentovich Ferencz és Gyulai Pál urakkal együtt adánk ki Kolozsvárt »Nemzeti színek« czím alatt egy kis költemény füzért, melyben több költeményeimben határozottan és nyíltan mutatkozik a monarchikus irány s a Király szent személye iránti kegyeletes hódolat, mely gondolkozásmódomnak és még akkor megállapodást nem nyert jellememnek már azon időben is alapvonását képezte. Mély fájdalommal kell azonban elismernem és bevallanom, hogy azon gyászos és örökre keserű emlékű idők, mik ezután bekövetkezének, — s a szók és cselekvények horderejét megmérni nem tudó, különösen a fiatal koruknál fogva még meg nem állapodott jellemekre kábító befolyást gyakorlának, — árjokba némileg engem is besodortak. És ámbár csekélységemnél fogva, feltűnő szerepet semmi esetben sem viseltem, s általában tettleges és befolyásos részt a forradalomban nem vettem, mind amellett nem tagadhatom, sőt fájdalmasan ismerem el, hogy ezen idő alatt néhány kisebb költemény jelent meg tőlem nevem alatt, melyeket valamint később meg is semmisítettem, úgy mostani érettebb gondolkodásommal nem írnék alá. De e költeményeken kívül, melyek azon időben hatás és jelentőség nélkül valának, semmi önálló munkát vagy röpiratot, sem egyébb lázító hírlapi czikket, vagy proclamátiot soha 406
