Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kerényi Ferenc: Egy népszínmű tanulságaiból (Abonyi Lajos és A betyár kendője)

Bandi elcsábítását. Blaháné és Orczy Orzsi drámai szende szerepének énekessé átalakítását vagy Zsófi „megszelídítését" kérték. Ellentétes, egyeztethetetlen álláspontok. Feleki február 12-én csak azt tudta tanácsolni barátjának, hogy Örzsi szerepét kell átalakítani Blaháné számára, vagy megvárni egy új, a primadonnának nem alávetett döntésű igazgatót.

21 Abonyi — február 16-i válaszában — Zsófi szerepén csupán enyhíteni volt hajlandó: szilajság helyett szélesség jellemezze az I. felvonás csárdajelenetében, a rabláskor női ruhában jöhet be. Ugyanakkor leszögezte: ,,... intencziómat inkább drámaiságra fektettem, s maguk a dalok ezen művemben nem egyebek mint egyes egyedül egy jelenetben a csábító hálózás kifejezésének erősebb színezésére felhasznált eszközök." Felveti azt is, hogy Miklósy Gyulától, az István téri Színház (ez idő tájt Budapest második magyar nyelvű játszóhelye) igazgatójától kellene énekesnőt kölcsönkérni.

22 . A betyár kendője ősbemutatójának kérdése A Nemzeti Színházban tervezett bemutató elmaradása a kutatás számára felveti az ősbemutató helyének és idejének kérdését. A források rendkívül hiányos volta miatt a kérdésre nem tudunk egyértelmű választ adni, mint ahogyan a szerző maga sem tudta pontosan, hol és mikor vitték első ízben színpadra darabját. A müve sorsa iránt levelekben érdeklődő és sajtóhírekből tájékozódni próbáló szerző leveleiből, sajtóadalékokból, színlapokról és színházi zsebkönyvekből, kritikákból az alábbi kronológia rajzolódik ki: — 1871. november. A sajtóhírek nyomán Völgyi György színigazgató Kecskemétről kérte a játszási jog megadását. Abonyi válaszát nem ismerjük, ekkor azonban még bízott a közeli pesti bemutatóban, válasza tehát nemleges lehetett. — Forrás: Völgyi György levele Abonyi Lajosnak, 1871. november 29.

23 —1871. december. Abonyi „... Zádor Zoltán, a színészkebelzet közp. korai, tanácsa tagjának közbenjárása folytán egy előadásra átengedé a szabadkai színügyegyletnek, a mely azt a vidéki színészet nyugdíjintézete javára fogja színre hozni." Az előadás létrejöttére azonban nincs adatunk. — Forrás: Bácska 1871. december 9., Színpad 1871. december 18.

M — 1872. április. A Reform с lap esti kiadása két nappal korábban jelentette, hogy a darab először Kolozsvárott fog színre kerülni, mint ahogyan E. Kovács Gyula a szerzőtől a játszási jogot kérte volna. E. Kovács maga kívánt zenét alkalmazni a dalszövegekre és Bandi szerepét is magának tartotta fenn. Nyáron Marosvásárhelyen, ősztől Kolozsvárott akarta műsoron tartani A betyár kendőjét. Abonyi változatlanul csak a pesti bemutató után akarta a jogot megadni, viszont a kérés hatására felkérte meg nem nevezett színészbarátját, alkalmasint Felekit, hogy egyezzen meg a Nemzeti Színházzal a vidéki forgalmazást illetően. — Forrás: Reform 1872. április 8., E. Kovács Gyula levelei Abonyi Lajoshoz, 1872. április 10., április 18.; Abonyi Lajos levele E. Kovács Gyulához, 1872. április 15. — 1872. július. Abonyi E. Kovácstól értesült arról, hogy a Zalaegerszegen játszó Szuper Károly színigazgató bérlethirdetésében — színlapon — megígérte A betyár kendőjét is. A színlapot nem ismerjük, az előadásnak ott nincs nyoma. — Forrás: Abonyi Lajos levele E. Kovács Gyulához, 1872. július 29. és E. Kovács válasza, 1872. augusztus 5. — 1872 augusztus. Szintén E. Kovács küldött meg a szerzőnek egy békésgyulai színlapot, Kétszery József társulatának bemutatkozó előadásáról. Abonyi nem tudhatta, hogy az előadás a közönség — helyi szokásnak számító — késése miatt elmaradt. A színlapot nem ismerjük. — Forrás: Abonyi Lajos levele E. Kovács Gyulához, 1872. szeptember 4.; Békés 1872. augusztus 18. — 1872. szeptember. Sajtóhír Lászy Vilmos győri társulatának tervezett bemutatójáról. — Forrás: Színpad 1872. szeptember 30. — 1872. október 20. Jelenlegi ismereteink szerint a győri bemutatót tekinthetjük A betyár kendője ősbemutatójának. További egy előadás: 1873 februárjában. — Forrás: Győri Köz392