Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kerényi Ferenc: Egy népszínmű tanulságaiból (Abonyi Lajos és A betyár kendője)

egyet a csak résztényeket ismerő Vadnay Károllyal: „... a fiatalkori abonyi műkedvelősködés nem számít, annak kevés köze lehetett a dramaturgia tudásához.. ."

7 Az író 1853-tól — rövid megszakítással — Abonyban élt. Az elsődleges és folyamatos színházi benyomások kora lezárult, felértékelve a fiatalkori élmények körét. A betyár kendője keletkezéstörténetéről A népszínmű forrásairól Agai Adolf és Láng Menyhért közölt először pontosabb adatokat,

8 a színikritikákban tett utalások ugyanis homályos vagy pontatlan olvasói emlékezeten alapultak. A „népromancz" novella népszínmű metamorfózis első állomása valóban az Erdélyi János szerkesztette Népdalok és mondák kötete, 9

amely 382. tételként közölte a Gyuri Bandiról с balladát, hat strófában: Esik eső szép csendesen csepereg, Gyuri Bandi bitófánál kesereg, Túl Szegeden most faragják azt a fát, Kire Gyuri Bandit majd felakasztják. Nem is csinált Gyuri Bandi egyebet, Összefonta zsebkendőjét kötélnek, Úgy hurkolta felesége nyakára, Annál fogva húzta fel egy nagy fára. Mosd ki rózsám, ingem, gatyám fejérre, Úgy megyek el főkapitány elébe. Gyuri Bandi felnyergeli a lovát, Estére úgy látogatja rózsáját. Jaj istenem, édes anyám, vétettem, Feleségem szeretőmért megöltem. Gyuri Bandi külső csárdán bort iszik, Kása Zsófi bundájában nyugoszik. Megkötözték Gyuri Bandit kötéllel, Úgy kísérik szolgabíró elébe, Felakasztják Gyuri Bandit egy iára, Csak úgy fityeg mostan önnön magába. Nem gondolta Gyuri Bandi magába, Hogy a szél az akasztófán lógázza. Kása Zsófi csak magában siratja, Hogy Bandiját a szél ekkép lógázza. Már első olvasásra feltűnő, hogy a közölt szövegváltozat erősen romlott. Valóban, Abonyi a novellában, amely már A betyár kendője címet viseli,

10 teljesebb textust ad. Adatok híján nem állapítható meg, hogy Abonyi, aki az 1850-es években lakóhelyén és környékén népdalokat gyűjtött (köztük a híres Sej, Nagyabonyban kezdősorút), élőben hallhatott-e még teljesebb változatot, vagy netán maga egészítette ki, kompozíciós szándékkal, a ballada romlott szövegét. A novella cselekményébe szervesen beépített ballada — onnan kifejtve — így hangzik: Esik eső szép csendesen csepereg, Gyuri Bandi bitófanál kesereg, Nagykőrösön most faragják azt a fát, Kire Gyuri Bandit majd felakasztják. Nem is csinált Gyuri Bandi egyebet, Összefonta zsebkendőjét kötélnek, Úgy hurkolta felesége nyakára, Annál fogva húzta fel egy nagy fára. Gyuri Bandi fölnyergeli a lovát, Esténként úgy látogatja rózsáját, Gyuri Bandi külső csárdán bort iszik Kása Zsófi bundájában nyugoszik. Jaj istenem! édes anyám vétettem, Feleségem, szeretőmért megöltem, Menjen kend az erdőre, s eltemesse, Mondjon el egy miatyánkot fölötte. Édes fiam, összejártam egészen, De az erdőn, sehol fel nem fedeztem, Megették tán szegényt éhes farkasok, Vagy talán az égbe vitték angyalok. Mosd ki rózsám, ingem, gatyám fehérre, Úgy megyek a szolgabíró elébe. Le is veszem előtte a kalapon, Kezem, lábam, vasra verni od'adom. 385