Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Bárdos József: Arany és Madách
Lucifer: Együtt teremténk: osztályrészemet követelem. (1. sz. 143-144.) Csakhogy a mű egészéből világosan kiderül, hogy Lucifernek ebben nincs igaza. Ezért önhitt, dőre Ádám is (Madách következetes a szóhasználatban itt is), mikor Lucifer útjára kíván lépni. Lucifer értelem voltát egyébként több elemző észrevette, de nem tudta a koncepció alapkövévé tenni. Pl. KOVÁCS Kálmán, 1976., BARÁNSZKY-JÓB László, 1974. 15 SŐTÉR István, 1979. 182. 16 Hogy milyen nehéz itt eligazodni, Sőtér István példája mutatja, akinek következő mondataiban szinte követhetetlenül keveredik anyagias, materialista, realista és reális: „Az ideál-reál szintézis a szellem elvont dialektikájának spekulatív rendszeréből született meg. A materializmus elleni védekezésnek éppannyi része volt benne, mint a kapitalizmussal együtt járó új, anyagias, önző szemlélet elutasításának. A reál, a materialista irodalom jelenségeit a kor kritikusai igazán csak a nyugati irodalmakból olvashatták ki — Balzac és a realista irányzat félreértésével." SŐTÉR István, 1987. 639. 17 SŐTÉR István, 1979. 237. 18 SZEGEDY-MASZÁK Mihály, 1980. 326-327. 19 Ezt az erő-princípiumot felfedezte Mezei József is, tulajdonképp erre építette egész Tragédia-elemzését. Szerinte az ember lényege éppen az alkotó erő, az istenimitáció. MEZEI József, 1977. 20 SZEGEDY-MASZÁK Mihály, 1980. 21 Például Szegedy-Maszák Mihály, Sőtér István. 22 SŐTÉR István, 1979. 176. és 185. 23 Uo. 175-176. és 240. 24 LUKÁCS György, 1970. 563. 25 SŐTÉR István, 1979. 233-234. 26 Ezt lényegében Martinkó András is észreveszi. MARTINKÓ András, 1977. 146—148. 27 „Ádám igazi ellenfele a Tömeg, a tömegember, a történelmet képviselő történelmietlen ember, az időperspektívát nem ismerő »Man«, a percemberkék többsége, a mély, amit a fény nem hat át, s amely a kultúra eszmeiségével szemben képviseli a »korszellemet«... ezekkel áll szemben — nem is mint emberi nagyság vagy kiválóság — de egyszerűen mint az autonóm emberi személyiség képviselője, a »nemes« ember, az emberi nemesség csalódott számonkérője." BARÁNSZKY-JÓB László, 1974. 358. — Nézetünkhoz sokkal közelebb áll T. R. Mark véleménye: „a konfliktus egy eszményekért küzdő Ádám és az összes többi »Ádám-szurrogátum« között van". MARK, Thomas R., 1973. 4. 28 Az eredeti szöveg ellenőrizhető MADÁCH Imre, 1973. és ARANY János, 1968. 292—307. a 105. sorszám. 29 ANDRÁS László, 1983. 194-195. 30 L. a 28. jegyzetet! 31 SZAPPANOS-BÉCSY—HARSÁNYI, 1977. 164. 32 SZEGEDY-MASZÁK Mihály, 1980. 332. 33 SŐTÉR István, 1979. 181. 34 MADÁCH Imre, 1942. II. 1001. Arany János levele Madách Imréhez, 1861. szeptember 12. 35 SŐTÉR István, 1979. 238. 36 Uo. 242. 37 Uo. 187. 38 Érdemes ismét felfigyelni Madách nagyszerű szerkesztői tudatosságára. Ádám a második színben éppúgy megdöbbenéssel fogadja Lucifert, mint az Eszkimó itt Adámok-S ahogy Ádám akkor azt kérdezte: ... Mondd, ki vagy? Alulról jössz-e hozzánk vagy felülről? (2. sz. 221—222.) Most az eszkimó így gondolkodik: Léteznek hát mégiscsak istenek Felettünk? ím előttem megjelentek. De hát ki tudja, jók vagy rosszak-e? (14. sz. 3817-3819.) 39 Véleményünk szerint ez végképp ellentmond Bécsy Tamás elképzelésének, aki ezt írja: „Ami e műben abszolút pozitív, abszolút jó, az az édeni állapot." L. SZAPPANOS—BÉCSY—HARSÁNYI, 1977. 166. — Itt kiderül, mennyire igaza volt Lucifernek, milyen szegényes is volt az az öntudat nélküli létezés. A Tragédia szerintünk éppen azért izgalmas mű, mert nem az elveszett Édenhez mér, azaz nem egy soha vissza nem hozható ártatlan állapotot állít szembe a valósággal, hanem — mint erről lesz még majd szó — a jövő felé nyit. 40 MARTINKO András, 1977. 162—168. véleményétjol mutatja a következő néhány fordulat: „hiába csácsognak az angyalok", „az Úr kenetteljes prédikációja". — Lényegében az Úr zárószózatát illetően ez SŐTÉR István, 378