Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Bárdos József: Arany és Madách
... mély tenger a nép: bármi napfény Sem hatja át tömét; sötét leend az, Csak a nullám ragyog, mit színe fölvet, (4. sz. 719-721.) Tegyük most oda mellé Ádámnak a második prágai színben a párizsi szín két Évájáról mondott szavait: S az a két nő is álom volt-e csak? De mit beszélek, egy nő, két alakban, Változva sorsom zajgó végzetével, Mint a hab, mely most fénylik, most sötét. (10. sz. 2412-2415.) Ádám és a Tömeg viszonya tehát egyszerre szembenállás és összetartozás. Összetartozás, mert Ádám maga is anyaghoz kötöttj lénye elválaszthatatlan az anyagiságtól, most már így is megfogalmazhatjuk: a Tömeg — Éva — Földszellem képviselte anyagiságtól. Szembekerülésük oka pedig Ádám kiemelkedése, az a tény, hogy ő részese a tudásnak, a luciferi princípiumnak is. Mármost van-e feloldás erre az ellentmondásos helyzetre? Ez már a konfliktusok kérdéséhez vezet át, megválaszolni is csak ott lehet majd kielégítően. Természetesen feltehető a kérdés, honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy ezt a szövegszinten feltárt kompozíciót azonosítsuk azzal, amelyet Arany János több ízben is emleget Az ember tragédiájáról szólván. Feltehető a kérdés, van-e bizonyítékunk erre. Nos elsősorban közvetett bizonyítékkal tudunk szolgálni. Egyfelől tudjuk, hogy Arany János óvatos kézzel végigigazította Madách művét, mégpedig (a kifejezetten helyesírási változtatásokat leszámítva) átlag minden kilencedik sorban végezve valamilyen javítást. Másfelől azt is láttuk az imént, hogy ez a kulcsszórendszer olyan bonyolult szövevénnyé teszi a mű szövegét, hogy nulla annak a matematikai valószínűsége, hogy valaki — nem ismerve e rendszert — a javítások során mégis érintetlenül hagyja. Arany János pedig érintetlenül hagyta. Ez csak úgy lehetséges, ha felismerte, számolt a kulcsszórendszer jelenlétével. Ennél azonban konkrétabb bizonyíték is felmutatható. Két olyan Arany-igazítás, mely közvetlenül érintette a kulcsszókat is. Az egyik az egyiptomi színben fordult elő. Madách ezt írta: A bájnak épp úgy fejedelme vagy, Mint a hatálynak én.. . 28 Arany János biztos kézzel javítja: A bájnak épen úgy fedelme vagy, Mint az erőnek én... (4. sz. 643-644.) Madách ezen az egyetlen helyen használta az erő szó helyett a hatályt. Még érdekesebb — ugyanebben a színben — a következő igen nevezetes három sor esete. Most először az Arany Jánostól származó, igazított változatot idézzük: 367
