Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bárdos József: Arany és Madách

Eva (aki hangsúlyozottan nem okos) az anyagi szintű létezésnek, az öntudatlan, érzelmi létnek a képviselője. Mint részben már láthatóvá is vált talán, e szempontból rokonságot mutat mind a Föld szellemével, mind a Tömeggel (e két szereplőről még lesz szó a későbbiekben). Éva tehát az Úrnak, mint teljességnek a Luciferrel ellentétes részét hordozza magában. Az Úr „erő, tudás, gyönyör" hármasságából Éva a gyönyör (élv, jóság) megtestesülése. A szellem — anyag ellentétpár szempontjából pedig a tiszta anyag megjelenése. A 15. szín mutatja, hogy Éva pontosan ugyanolyan fontosságú eszköze az Úrnak, mint Lucifer. Mindketten a maguk — egymással ellentétes — lényege szerint élnek, beszélnek, cselekszenek^ teljesítve ezzel öntudatlanul (mint Éva), vagy éppen akaratuk ellenére (mint Lucifer) az Úr szándékát. 4. Logikusan következik az eddig elmondottakból, hogy Ádámban a harmadik isteni rész, az erő jelenik meg.

19 Ez jól egybehangzik egyébként azzal, amit Szegedi-Maszák Mihály mond a vitaiizmusnak Madáchra gyakorolt hatásáról.

20 Mint majd látni fogjuk, ez az erő-princípium a kulcsszavak szintjén is természetesen megjelenik: erő, uralom, birtoklás, küzdés, csatázás jelzi a szövegben, ha Ádámról van szó. Ehhez az erőhöz társul a harmadik színtől (a „bűnbeesés után") kezdve a luciferi princípium, a tudás. Ezzel együtt megjelenik Ádámban a luciferi magány, a hideg űr érzete is. így teljesen igazuk van azoknak az elemzőknek,

21 akik rámutatnak arra, hogy a tudás a harmadik színtől kezdve egyre fokozódik Ádámban, és így egyre közelebb kerül Luciferhez. Jól mutatja ezt, hogy míg a második színben (s a harmadik legelején) Ádám még csak erőként, birtoklásként jelenik meg, a negyedik színtől erő és tudás az б esetében mindig együtt jár. Ismét bizonyítson a mű: Ádám: És úrnak lenni mindenek felett. (2 sz. 155.) A „bűnbeesés", a tudás megszerzésének mozzanata: Ádám: Legyünk tudók, mint Isten (2. sz. 330.) A tudás, az értelem, a szellem innentől lesz majd kiegészítő jellemzője Ádámnak. Ádám: Ez az enyém. A nagy világ helyett E tér lesz otthonom. Bírok vele, (3. sz. 342—343.) Ádám: ... Önmagam levek Enistenemmé, és amit kivívok, Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem. (3. sz. 362—364.) Éva kapcsán már idéztünk jellemző részeket a negyedik színből. Most egy újabbat mutatunk, ahol az erő kulcsszó megjelenik: Ádám: S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád — Csak gyöngeség, mit az erő szerethet. (4. sz. 755—756.) De hivatkozhatunk a hatodik színre is: Ádám: Fel hát csatázni... (6. sz. 13 745.) Vagy éppen a hetedikre: 362