Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bárdos József: Arany és Madách

A madáchi következetesség, az egységes komponálás, a kulcsszórendszer működésének bemutatására, íme néhány példa: Lucifer: Elfordulok, másképp oly szégyen ér még, Hogy a hideg, számító értelem Megirigylendi a gyermekkedélyt. (2. sz. 198—200.) Vagy később: Lucifer: Nem küzdök-e hiába a tudás, A nagyravágyás csábos fegyverével (2. sz. 210—211.) Később: Lucifer: Kacagva kezét dörzsöli Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek Kacagni ott, hol szívek megrepednek. (5. sz. 945—946.) Ismét másutt: Lucifer: Emelkedett szempontunkból, hiába Először a báj vész el, azután A nagyság és erő, míg nem marad Számunkra más, mint a rideg matézis. — (13. sz. 3638—3641.) Majd a 15. színben: Lucifer: Mint látom, itt családi jelenet Fejlődik, szép talán az érzelemnek, De értelmemnek végtelen unalmas. (15. sz. 4042—4044.) Vagy ugyanitt az Úr szavai: Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz, (15. sz. 4110—4111.) Mielőtt továbbmerménk, meg kell vizsgálnunk azt is, milyen helyet foglal el Lucifer az Úrban jelen lévő szellem—anyag ellentétpár szempontjából. Sőtér István ezt írja erről: „Lucifer (tizenegyedik szín) a maga hatalmát az anyagra alapozottnak mondja: = Míg létez az anyag, Mindaddig áll az én hatalmam is ="

15 Roppant meggyőzőnek látszik, csak az a baj, hogy a hivatkozott luciferi szöveg teljes egészében így szól: ... Míg létez az anyag Mindaddig áll az én hatalmam is, Tagadásul, mely véle harcban áll. (11. sz. 2647—2649.) Azaz éppen az anyag tagadása, tehát a szellem, a tiszta szellemi képviselője. Ez egyébként végig egyértelmű a Tragédiában. Amiért az elemzők néha önmagukkal is ellentmondásba kerülnek (illetve a madáchi koncepciót vélik ellentmondásosnak), az az, hogy Lucifer a materializmus igazságait hirdeti, „anyagelvű" a filozófiája, és az „anyagelvű", illetve 358