Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Novák László: Szabó Károly nagykőrösi levelezéséből
a menyasszony övé lesz, nem a Szilágyié).. ." 19 Az év végét Szirákon töltötték. Arany János Levaynak december 28-án írott levelében még távollétükről tett említést: „Az iskolát illetően megvagyunk, so und so. Új collegánk, Szabó Károly (az Attila) házasodik, most van menyasszonyáért Szilágyi Sándorral. A többiek élnek és uralkodnak..." 20 Arany szellemesen „Attilának" becézi Szabót, utalva arra, hogy 1855-ben jelent meg nyomtatásban Thierry Amadé „Attila" с műve, amelyet franciából fordított Szabó Károly. 21 Szabó Károly Ida nevű ifjú hitvesét Nagykőrösre hozta. Szüleinek Kőröstarcsára, 1856. február 16-án írott levelében hosszasan beszámol az itteni körülményeikről. Legelőször is azt tervezi, hogy a húsvéti tavaszi szünetben Kőröstarcsára viszi feleségét bemutatni szüleinek: „Nőm, ki velem együtt a legjobb egészségben van, s kivel a legjobb egyetértésben és megelégedésben élek, különösen óhajtaná Kedves Szüléimet, neki is az igazi árvának, most már mintegy második Szüléit minél előbb meglátni és valódi szeretettel tisztelni." Különösen foglalkoztatták a megélhetési gondok Szabó Károlyt, hiszen már mint nős embernek, családjáról is kellett gondoskodni: „A legegyszerűbb számítás tisztán kimutatja, hogy a most már 700 pftra emelt tanári fizetés a mindennapi megélhetésre sem elég. Kosztunkra, a cseléddel együtt három személyre, mindennap 1 pftot számítva, — mit a pestinél drágább körösi életet ismerve mindenki csekélységnek vall olly háznál, hol legkisebb csekélységig mindent kész pénzen kell venni, — ki kell adni 365 pftot; a szállásért jövő évre félévenként előre, 120 pftot fizetek; fa és szalma legalább kerül 80 pftba; a gyertya, mint hogy ha dolgozom, kettőt égetek 50 pftba; mi már maga többre megy 600 pftnál, a cseléd bérével (50 pft) mosással adóval, stb, mi minden múlhatatlan a 700-at bizonyosan meghaladja. Pedig már állásunknál fogva sok olly becsületbeli költségeket kell tennünk, mi alól magunkat tisztességesen nem vonhatjuk ki; mint casinói részvény, adakozások, aláírások, előfizetések, stb., mi évenként ismét egy kis összeget tesz." A tanári fizetés, javadalmazás mértéke nem állt arányban a kitűnő, jeles tudós tanárok tehetségének, szellemiségének anyagi elismerésével. Hasonló aprólékos megélhetési gondokkal küszködött Arany János is — pesszimizmusuk rokon lélekre vall. 22 Erről így ír Szabó Károly: „Ezen helyzet — melly itt velünk tanárokkal közös, annyira, hogy Arany, Magyarország első költője is, ötöd magával köztünk csak olly szegényesen élhet mint akármelyikünk s régibb munkái tetemes díjából sem képes csak egy talpalat földet is szerezni gyermekeinek, — okozza azt, hogy állásunkban, bár különben az iskolai életre panaszunk nem lehet, magunkat megelégedve nem érezhetjük s csak a jó egyetértés és barátság által érezhetjük enyhítve a közös sanyarúságot." Tehát, amint Arany János a költészetével, úgy Szabó Károly a tudományos munkával igyekezett pótolni a hiányzó anyagi javakat, mint írja: „Nekem ugyan szerencsém, hogy a Hunyadiak koráért 400 pftom évenként van még az idén és jövendőre: de azért a szó legteljesebb értelmében meg is kell dolgoznom. Ez évre pedig, legalább octóberig, már csak 100 pftom jár, minthogy a grófné karácsonykor Pesten és Szirákon 300 ftot adott előre, mire akkor múlhatatlanul szükségem is lett." Az elmúlt esztendőben, 1855-ben 1350 pengő forint volt az összes kiadása, s most az új esztendőben, alig másfél hónap alatt már 200 forintot költött el. Csengery Antal egy cikkért 60—80 pftot fizetett neki januárban, Hunfalvy János pedig a „Családi könyv"ében közölt Attilamondákért (megjelent 1857-ben) 30—40 ft-ot adott neki. A pesti lapok is várnák a cikkeit, melyek megírása, a fárasztó tanári munka mellett nagy terhet jelentett számára. A történészi elhivatottságtól, s természetesen az anyagiaktól is ösztönözve, Szabó Károly Szilágyi Sándor kollégájával együtt helyi publikációhoz is fogott: a jeles nótárius, majd főbíró, Ballá Gergelynek a XVIJJ. század közepéről származó „Nagykőrös Város-Históriája" című kéziratát készítették elő nyomtatásra, kiegészítve fontos XVJJ. századi tanácsi jegyzőkönyvi adatokkal, oklevelekkel. 23 A február 16-i levelében Szabó Károly már szüleinek említi ezt a művet, jelezvén, hogy a „Körösi Krónika" kiadásából is várhatunk Szilágyival 100—100 pft hasznot; de ezért is meg kell igazán dolgoznunk". Arany János a sógorának Nagyszalontára írott levelében is megemlékezett Ballá Ger332
