Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Novák László: Szabó Károly nagykőrösi levelezéséből
alatt tartotta a körösi iskolát is, hanem megkövetelte önéletrajzi igazolását is. Erre főként az adott okot, hogy az iskolák — így a nagykőrösi is — a felelősség jóváhagyása nélkül választották meg a tanárok személyét, töltötték be az állásokat, s a kerületi püspök, az egyház megerősítésével terjesztette fel őket a tanügyi hatósághoz. Az 1851. november l-jén felterjesztendő önéletrajzban a tanároknak szólniok kellett részletesen személyükről, képesítettségükről, nyelvtudásukról, a szabadságharcban való szerepükről, illetve arról, hogy mit csináltak abban az időszakban, stb. Az egyháztanácsnak kötelezettséget kellett vállalnia a megválasztott 10 tanár feddhetetlenségéről. Az önéletrajzok rendben elkészültek, s továbbításra is kerültek, azonban ezzel nem elégedett meg a tanügyi hatóság, mert 1853. május 10-én visszaküldte azokat, s újabb kiegészítéseket követelt meg. Pótlást kértek az egyének irodalmi működéséről, valamint részletesebb beszámolót a szabadságharc alatti tetteikről. Ekkor már 12 főből állott a híres nagykőrösi tanári kar: 1853-ban jött át Kecskemétről Szilágyi Sándor és Losonczy László. A helyzet komolyságára vall, hogy a protestáns iskolák felügyelője, Mikulás János személyesen is lejött Nagykőrösre 1853. június 7-én környezettanulmányozás végett, s a tapasztalatairól 39 lapnyi jelentést készített. A 12 tanárról tárgyilagosan és értékelőleg szólt, különösen kiemelte Ács Zsigmond, Arany János, Mentovich Ferenc, Weis János, Szigethi Warga János, Kiss Lajos és Szász Károly, mint a „legderekabb tanítók" munkásságát. 4 A nagykőrösi főgimnázium a vizsgálatok eredményeként megkapta a nyilvánossági jogot. Ennek ellenére azonban, három tanárt nem „erősített meg" a tanügyi hatóság. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban való részvételük miatt Jánosi Ferenc, Mentovich Ferenc (pl. ők mint vegyészek lőport és gyutacsot gyártottak Nagyváradon a honvédsereg számára), és Szász Károly minősült „compromittált" egyénnek. Arany János már Mikulás látogatását követően gondolt erre az eshetőségre, mint az kiderült Lévay Józsefnek 1853. május 8-án írott leveléből: „Nagyon ígéri ő nagysága a nyilvánosságot, a mi azonban, mint a körülmények mutatkoznak, közülünk egy párnak feláldozásával fog megkaphándó (Kerbeni szava) lenni. S valóban ki van mondva, hogy compromittált egyén más hivatalnok lehet, még zsandár és titkos rendőrségi ügyvivő is, de az ifjúság nevelését rábízni épen nem lehet... Azonban sajnos látni, mikép hagy az itteni egyháztanács magukra és sorsukra oly embereket, kiket előbb bálványozott. Hiába, nyilvánosság a fő czél, ha egyének esnek útjába, azok el-sodortatnak." 5 A „compromittált" egyének közül Szász Károly Kecskemétre ment a főgimnáziumba tanítani (melynek sorsa elég bizonytalan volt, 6 ), Jánosi Ferenc pedig Pestre távozott. Mentovich Ferenc maradt még, ő csupán 1856-ban távozott Nagykőrösről, amikor Marosvásárhelyre ment. 7 Szász Károly távozását megelőzően jött át Kecskemétről Szilágyi Sándor és Losonczy László tanítani a körösi főgimnáziumba. 8 Az általános létbizonytalanság, s a nemzeti tanítás szűk tere is magyarázatot ad arra, hogy az állást biztosító nyilvános körösi főgimnáziumban igen sűrűn cserélődtek a tanárok. A tudós férfiak, kik a történetírás, s más, így pl. a papi hivatás irányában éreztek nagyobb elhivatottságot, igyekeztek tehetségüknek mindinkább megfelelő állást keresni, s elhagyni a körösi iskolát. Szász Károly Kecskeméten már a lelkészi pályát választotta fő hivatásául, Jánosi Ferenc a természettudományoknak élt Pesten. Mentovich Ferenc Marosvásárhelyre ment tanítani, de mellette lapszerkesztéssel és a természettudományok művelésével is foglalkozhatott. Az eltávozottak helyébe kevésbé rangos, neves egyének jöttek a körösi szellemi központba; az ifjú történész Szilágyi Sándor 1853-ban, a másik jeles történész Salamon Ferenc pedig 1854-ben. Ő volt az, aki a Tomori Anasztáz távoztával megüresedett matematika tanszékre került, de már a következő esztendőben le is mondott, s Pestre utazott, ahol a történész hivatásának szentelhette életét. 9 Ebben az esztendőben — ti. 1855 — került Nagykőrösre görögöt tanítani Szabó Károly, a jeles tudós történész. Szabó Károly 1824. december 14-én született Kőröstarcsán, Békés megyében, ahol az 330
