Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Horváth Lajos: Császár Ferenc tusculanumai és szenvedései

Oh mint csalatkozám! Hazát nem lelhetek, Bár olly szabad s nagy ott Egy ifjú nemzedék; Kísért szünetlenül Emléked, oh hazám! Szümben szerelmed ült, Nap keltén, alkonyán. Ha üldözött a sors, Nyomott a büszke kény; Ha elrabolta szüm Hölgyét a gyáva fény; Ha nincs, ki nyögne bút, Anyám, sírod felett: Nem bánta — ellenem A hon, nem vétkezett! Isten veled, szabad Nép, föld s borútlan ég! Áldásitok között Én hontalan valék; S ha elfeledtem is A sors csapásait, Nem, nem feledhetem, О hon! szent halmaid. Nem a nagy harczokat, Miket kiküzdtenek Apáink: oh azok Feledhetetlenek! Vérrel vevék meg ők A hantot, melly alatt Sok hős magyar pihen, Álmodva jobbakat. Isten hozzád, szabad Nép, föld s borútlan ég! Hazámba térek én — Itt hontalan valék; S ha újra érzem is A sors irigy kezét: Porában alszom át Sírom nagy éjjelét!

26 5. Honismereti és közművelődési munkássága A felserdülő magyar nemzeti romantika természetesen nem lehetett meg a hazai táj szeretete nélkül, így volt ez általában mindenhol a nemzeti romantika korszakában. A gyökerek még a reneszánszba nyúlnak vissza, Oláh Miklós a magyar Mária királyné brüsszeli 320