Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

a „szent" jelző is mint a Petőfi-féle szóhasználat jellegzetes eleme („szent eskü'", „szent szabadság"). Ez a szóhasználat, illetve a két ! lomkör ellentéte meghatározza a költemény értékszei kezetét. A fiú bezártsága mint objektív körülmény képezi az ellentét egyik pontját, s a szabadságra vágyó lélek ezt a visszahúzó erőt próbálja leküzdeni, próbál felülemelkedni a nyűgön, a kényszeren. Maga a versépítkezés is érzékelteti ezt a nyújtózó, felfelé törekvő mozgást. Ez az érzetünk elsősorban abból következhet, hogy a versben érvényre jut egy jellegzetes lépcsőzetes"g. Első olvasásra is feltűnik a szövegben a gyakori ismétlés. Ugyanakkor ezek az ismétlőő elemek mind erősebb érzelmi töltéssel térnek vissza minden következő sorban. Az is megfigyelhető, hogy az ismétlődő szó mindig egy újabb elemmel is gazdagodik, majd ezt az újabb elemet is megduplázza a költő. Fiú valék még, iskolás fiú, Tizenöt éves, és az iskolázás Rám nézve nyűg volt, nagy, nehéz nyűg ... Lerázni vágytam e nyűgöt magamról, Lerázni vágytam minden áron azt... Ez a sajátos ismétlődési rendszer a teljes versen végighullámzik, így a költő egy állandóan előresodró lüktetés hatását éri el, lenyűgöző dinamizmust adva a vers menetének. Ezt az erőteljes hatást az is fokozza, hogy a vers szövege egyetlen tagolatlan tömböt képez. Ezen belül azonban határozottan elkülöníthetők a béklyóit lerázni próbáló ifjú jelképes izommozgásai és a vágy motívumai. Az előbbiről szóló sorok mondattagolása rapszodikusabb, gyakoriak bennük az áthajlások. Mintha nem lelnénk nyugvópontot ebben a feszült helyzetben. Ezzel szemben a himnikus szabadságmotívumok kiegyensúlyozottabbak, egyenletesebb tagolású sorokban fogalmazódnak meg. Különösen jellemző ez a vers utolsó kilenc sorára, amelyekben ódái magaslatokra emelkedik a költő szabadságesküje. Szinte ugyanez a szabadságeskü ismétlődik meg egy évvel később Az apostolban, amikor Szilveszter felismeri a maga helyét és feladatát a világban: Mi célja a világnak? Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! Szabadságért kell küzdenem... ... S ahogy véremben lesz egy pártütő csepp, Kiontom azt, kifeccsentem belőlem, Habár szívemnek közepén lesz is! Az összehasonlítást talán az is indokolja, hogy hasonló előzmények után jutott el az Első esküm kis szereplője és Szilveszter is az azonos tartalmú eskü megfogalmazásáig. Az apostol írója következetesebben végigvezette a főhős útját eddig a felismerésig. De mintha az Első esküm költője is megtalálta volna az aszódi kalandban, a megpróbáltatások személyiségformáló erejében a korábban említett gyökereket. ,,S mily eseménydús három esztendő" — idéztük a bevezetőben Petőfi mondatait az Aszódon töltött három évről. És talán az áttekintett versek meg is győztek bennünket arról, hogy ez a három kurta év valóban olyan gazdag volt élményekben, hogy a költő a legkülönbözőbb élethelyzetekben is vissza-visszanyúlhatott ezekhez a korai emlékekhez. Mindössze hat ilyen költeményt ismerünk. Mégis figyelemre méltó, hogy ez a hat vers mintegy átíveli a költő egész művészi pályáját, gyermekkorától költői érettségének csúcspontjáig. A versek 303