Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

Hegedűlt a bottal hátam közepén, Keservesen, siralmasan Jártam én. ... De 'szén jól van! kiheverem Én e bajt, S visszakapja még a kölcsönt, Vissza majd. Tudjuk, hányat vert az óra, Tudjuk ám! Ön is rak a tűzre rossz fát, Bácsikám. Ablakunkhoz estenként mért Sompolyog? Vettem észre, hányadán van A dolog. Más szemében б a szálkát Megleli. S az övében a gerendát Feledi. A deákné vászonánál Ő se' jobb: Engem dönget a lopásért S szinte lop; Lopni jár ő, csókot lopni Nénihez, Míg anyánk a bibliában Levelez. Tegye lábát ablakunkhoz Ezután: Fogadom, nem nézek által A szitán. Megugratni vagy anyánkat Hívom át, Vagy leöntöm dézsa vízzel A nyakát! A vers keletkezése 1843. ápr. 15-re datálható. Petőfi útban Pápa felé, a Bakonyban, egy romantikus vár falai tövében írta a művet, Puszta-Palotán. Különös, hogy az a Petőfi, aki rendkívüli vonzalmat érzett a várromok iránt, s a kortársak és az irodalomkutatók tanúsága szerint külön jegyzéket is vezetett hazánk várairól, várromjairól, ebben a romantikus közegben teljesen a helyzethez nem illő témát választott verséhez: egy vásott kölyök diákkori kalandját. Ez a kaland feltehetően a gyermek Petőfi egyik legendává kerekedett, s a költő által is némiképp átírt élménye. De mivel oly jólesik az Olimposz magaslatain élő nagyjainkat ilyen embermértékűn közönséges helyzetben látnunk, számos település lakói erősítgették, hogy a versben leírt gyümölcslopás esete az ő lakóhelyükön történt meg. így sorakozik fel 293