Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

HÓDIGYULÁNÉ PETŐFI SÁNDOR ASZÓDI VONATKOZÁSÚ KÖLTEMÉNYEI Egy művészi-költői életmű megítélése során hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a kész, az érett művész értékeit és alkotásait tartsuk szem előtt, és ezeket mondjuk az alkotó egyetlen vagy domináns jellemzőjének. Még a műveltebb olvasóközönség is gyakran fordul ezekhez a sztereotípiákhoz. Ha azt halljuk: József Attila, kész a válasz: a. proletárköltő. Radnóti Miklós? A mélabús hangú, önnön fátumát magában hordozó mártír. Petőfi Sándor? Szabadság, szerelem, nép, forradalom. — És szinte kényelmetlenül érezzük magunkat, amikor a pályakezdő József Attila soraiból felröppen egy gyönyörű Ady-fohász, amikor a „mélabús" Radnóti korai verseiben felfedezzük a vérbő élethabzsolás latin szépségű sorait — és akkor is, amikor a „népies" Petőfi nehéz veretű, klasszikus metrumokban szól hozzánk. S bár helytelen lenne túlbecsülnünk a pályakezdő költők első verskísérleteinek jelentőségét, az indulás útvesztőit és művészi kitérőit, mégsem hagyhatjuk teljesen figyelmen kívül ezeket. Nemcsak irodalomtörténeti kuriozitásuk miatt szükséges az egyéni hangjait kereső művész próbálkozásait számba vennünk. Az is sajátos módon árulkodik a későbbi érett alkotóról, hogy kiket tekintett önmaga művészi elődjének, milyen minták szolgáltak számára támasztékul, míg a saját lábán is elindulhatott a későbbi magaslatok felé. A megtett út távolsága is jobban érzékelhető így. És az is igaz, hogy formai tekintetben soha nem olyan sokszínű egy költő művészi palettája, mint induláskor. Olykor a költő számára küzdelmes, fájdalmas ez a kezdő szakasz. Az önkeresés gyötrelmeiről írja ILLYÉS Gyula: „Az első bozót, amelyen költőnek át kell magát vágnia, hogy saját területére érjen, maga a már meglévő költészet. Nem veszélytelen terület, legtöbben itt tévednek el és rekednek meg — kinek van kellő ösztöne, hogy a már kész ösvény helyett, kellő helyen, még rövidebb átvágást keressen?"

1 Az idézett sorok a pályakezdő költőről szólnak. „A kamasz költő gyermeki közvetlenségét, természetes hangját csak egy lépés választja el — folytatja ILLYÉS — férfiköltészetének legnagyobb erejétől, az egyszerűségtől. Mégis csak jó kitérővel jut el oda."

2 Ismerkedjünk meg tehát a „kamasz költő" említett kitérőjével, azzal a néhány Petőfizsengével, amelyek az első lépéseket jelentették a később kiteljesedett művészi úton, s amelyekről — valljuk be — olykor lekicsinylő ajkbiggyesztéssel szólunk, ismerve a terjes életmű ennél nagyobb művészi értékeit. E korai versek közül is szenteljünk nagyobb figyelmet azoknak, amelyek az első verses próbálkozások színhelyéhez, Aszódhoz kapcsolódnak! Petőfi ebben a kis Galga-völgyi mezővárosban, Aszódon írta első ránk maradt, hitelesen az ő tollából eredőnek elismert versét. Bár az utókori kutatások feltételezik, hogy a gyermek Petrovics Sándor már a korábbi években is próbálkozott versfaragással, ezek a feltevések ez ideig nem nyertek hitelt érdemlő bizonyítást, illetve nem lehet tudni, hogy a feltételezett verssorok valóban az ő írásai-e. MARTINKÓ András eldönteni látszik, ezt a vitát: „... valószínűleg kevesebb fiatalkori vers pusztult, kallódott el, mint általában hiszik,... a csak cím szerint ismert költemények egy része azonosítható más cím alatt szövegszerűen is fennmaradt költeményekkel."

3 275