Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

Ugy teljes a kép, ha még megemlítjük Korén István közszereplését is. Mind a Pest megyei esperességi, mind pedig az egyházkerületi üléseken, mint világi küldött rendszeresen részt vett. Csupán érdekességként említjük az 1842. július 12-i bányaegyház-kerületi ülést, ahol egyik világi küldöt-társa Kossuth Lajos volt.

121 Embert roppantó, hatalmas feladat volt ennek a sok munkának a végzése. A visszaemlékezők mégsem az ideges, a fáradt, a feladatait elhanyagoló Korén tanár portréját rajzolták meg, hanem a nyugodt, kiegyensúlyozott, ám szigorú és szívósan dolgozó, tanítványait végtelen türelemmel és szeretettel nevelő, szinte eszményi pedagógus arcképét. Álljon itt egy levélrészlet az elmondottak illusztrálására, amelyet egyfajta pedagógiai ars poeticának is tekinthetünk. A levél 1840-ben íródott: ,,... én a testi büntetésnek nagy ellensége vagyok, már azért is, mert tudom, hogy minden atya megszomorodik, ha a fia ilyen büntetésre méltónak találtatott, vagy épen megbüntettem. Mint privát tanító nyolc év alatt volt tanítványaim közül egyet sem illettem meg, mint közönséges hivatalomban pedig mindent megpróbáltam, a mi által azt elmellőzhetőnek gondolnám. Többet írattam, a mintákat többször írattam le a rendetlenekkel, az idén bizonyítványukba beírni szándékozom a büntetéseket csak azon okból, hogy azokat annál jobban kerüljék nevendékeim. De a közönséges oskola egy társaság, mely amint tudva van törvények és annak áthágóinak büntetése mellett meg nem állhat. Ha 16—20-an volnának egy oskolában, a tanító művelt emberhez illő büntetéseket válogathatna, vagy talán azok nélkül is ellehetne, de sok és különbféle tanítványok között sokszor rögtöni segítségre készteleníttetik. Készteleníttetik mondom, mert én igazán szeretem a nevendékeimet, a jobb neveléshez vonzódásból választám a hivatalt, szoros értelemben véve minden időmet és erőmet az ifjúságnak híven szentelem, azt akarom, hogy lelki s testiképen egészségesek legyenek. Jól is megy a dolgunk, ha én vélek vagyok, nekik magyarázok, de mit tegyek azon esetre, ha kéréseimre, intéseimre nem ügyelvén, oskolán kívüli tanulmányaikat nem írják, leczkéjöket nem tanulják, feladott munkájokat fel nem teszik, a büntetést ki nem állják, segédjeiknek nem engedelmeskednek, irományaikat csak imígy-amúgy firkálják, oskola előtt reggel, vagy oskolában is fecsegnek és illetlenül viselik magokat? Térdelés — ha rövid térdelés — által csak nadrágjokat beporozzák és ha csak ketten-hárman vannak, mulatság reájok nézve. Ilyen ifjúsági tévelyedésért legczélirányosabb sokszor, sőt egyetlen egy lehetséges orvosság: azonnali rövid megfeddés, mely értetődik veszélyes ne legyen."

122 Értékelés és osztályozás Korén István a tanulók iskolai előrehaladását egyéni osztályozással ismerte el. A leckék és feleletek napi értükelésére adott érdemjegyeket nem ismerjük. Az erre vonatkozó utalások elégtelenek arra, hogy az alkalmazott rendszert rekonstruáljuk. A tanév végi értékelést, az egyes tantárgyakból kiosztott érdemjegyeket viszont ismerjük. Ezek a következők:

123 E = nagy eminentia (igen kitűnő) e = kis eminentia (kitűnő) e/l = prima cum eminentia (jeles kitűnőséggel) 1 = prima e primis (jeles a jelesek között) 1/ = aláhúzott jegyű prima* 1/2** * Az aláhúzott jelű príma megegyezett a pozsonyi líceumban adott lm = príma medioram (közepes jeles), míg az 1

h az lu = príma ultimis (jeles az utolsók között) osztályzattal.

124 ** KARDOS Győző idézett tanulmányában csak öt osztályzatot közöl, holott Korén az érintett években hat osztályzatot adott tanítványainak. Úgy tűnik, hogy Korén a Pozsonyban rendszeresített osztályozási rendszert alkalmazta Aszódon, bizonyos átformálással. Bár az első általa lezárt aszódi tanév végén a tanulókat 255