Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

más diákkal együtt való oktatással, akkor csak 6 Ft-ot kellett fizetni. (Petőfi Sándor is tanult klavírozni, ám ebben nem nagyon jeleskedett!) A zenei képzést egyébként majd mindegyik szülő fontosnak tartotta, hiszen lelkésznek, tanítónak értenie kellett hozzá. így aztán a távolabbi helyről ide küldött diákok taníttatása elég sokba, 110—180 Ft-ba került évente. Korén 1835 nyarán Földváry Mihály táblabírónak írt levelében ezt találjuk „... kosztért 1 holnapra 12 Ft, T. Esperes Úr (Sárkány Sámuel, ő ajánlotta Földváry Mihálynak Aszódot — A. I.) nekem a klavir leckékért 6 Ft, a szállásért egy esztendőre 15 Ft, az mindössze 195 forintnak többre nem megyén".

88 További költséget jelentett még, ha a gyengébb tanuló mellé az idősebb diákok közül „segédet" kértek fel. Ennek gyakorlatáról ismereteink is vannak: ,,A segédet Miskának Tns. Úr engedelmével leginkább azért adom, hogy a sok ácsorgástól, körülnézéstől mely miatt egy fél napig is tud írni, elszokjon.. ."

89 Ezek a segédek — feltehetően szegényebb, ám jó tanuló diákok — 2—3 Ft „honoráriumot" kaptak Korén ajánlatára.

90 Ennyi pénzt iskolára csak a jobb módú lelkészek, tanítók, gazdatisztek, iparosok és kereskedők engedhettek meg maguknak. Jellemző, hogy az első parasztgyerek, aki az aszódi nyelvtani iskolába beiratkozott Masznyik János, az aszódi Masznyik Márton jobbágy fia volt, az 1833/34-es tanévben második syntaxistaként fejezte be aszódi tanulmányait, kiválóan.

91 A következő parasztfiú a 12 éves ikladi Brunner Mátyás, akit az 1845/46. tanévben a donatistákhoz („ejtegetőkhöz") sorolt be tanára

92 és az 1849/50. tanévben fejezte be aszódi tanulmányait.

93 Ezek a ritka kivételek is a szegénységet bizonyítják, hiszen a helybeli, az otthonukból naponta bejárni tudók sem vállalkozhattak a sokéves tanulásra. S nemcsak azért, mert munkaerejükre otthon volt szükség, hanem azért is, mert erre a többlet kiadásra már nem jutott pénz. A tanítási költség nagyságának a kihangsúlyozását azért tartjuk fontosnak, mert így érthető meg az az áldozat, amit Petrovics István hozott a gyermekeiért. A két Petrovics fiú aszódi taníttatása az apának hozzávetőlegesen 250—300 Ft-ba került évente, ami akkoriban jelentős összeg, egy jobb iskola tanítójának az éves összes jövedelmét jelentette. Nem csodálkozhatunk a derék apa türelmetlenségén és a fiaival szemben állított követelmény teljesítésének az elvárásáért. Ennek ismeretében az iskolát otthagyni szándékozó, és ezzel a taníttatására fordított összeget veszélyeztető Sándor ellen fellépő szigorú, a pénzét nagyon kemény munkával megszerző indulatos apa sem olyan kegyetlen már szemünkben, mint azt kamasz fia gondolta és később versében megírta. A tanítás rendje A tanítás az aszódi latin iskolában általában szeptember l-jén kezdődött, és a június végi közvizsgálattal fejeződött be. Aszódon egy nyilvános vizsga volt, és ekkor kaptak csak bizonyítványt a diákok. ,,... az iskolai intézetemben félévi classificatio nem divatozik..." — említette Korén.

94 Az évkezdés napjában lehettek eltérések. Az 1839/40. tanévkezdéssel kapcsolatban éppen Korén egyik levele az irányadó: „Szeptember elsője épen vasárnapra esvén, elég ideje lesz, ha főtisztelendő úr fiacskája ezen nap Aszódon lehozattatnék."

95 Tehát a tanítás szeptember 2-án kezdődött ebben a tanévben. Kisebb ünnepséget is rendeztek ekkor, mert fennmaradt néhány, az alkalomra elmondott ünnepi vers (A bemenetre — az 1838/39." és az 1843/44. tanév kezdésekor; Beköszöntő— az 1845/46. tanév indításakor.) Vasár- és ünnepnapokat kivéve naponta volt tanítás. Szerdán és szombaton csak délelőtt mentek iskolába a diákok. „A tanítás folyt délelőtt 8—11-ig, délután 2—4-ig. Maradtak tovább is, amint azt a tantárgy kívánta, mert Aszódon akkor még toronyóra nem volt" — rögzíti a napi munkarendet feljegyzésében Korén.

96 A diákoknak egyébként a Korén által előírt rendszabályok szerint kellett napi teendőiket beosztani. 237