Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából

Dal egy öreg olajfáról Kertünkben vén olajfa állott, Mohos kis paplakunk előtt: — Szerettem ottan játszadozni Nyári vasárnap délelőtt. Ottan hallgattam gyermekszívvel A templomból az orgonát — S az édesapám zengő hangját, Tavaszon, nyáron, őszön át. Sok alkonyat talált alatta, Fejem a jó Anyám ölén: — Itt szállt szívemre sok-sok édes Petőfi, Tompa költemény. A vén fát legenda övezte: Petőfi is alatta ült S fiaival az öreg papnak Nádi hegedűn hegedűlt. Nagyon szerettem azt a vén fát, Lombja ölelve rám hajolt: — Itt volt az indiánus leshely, A vár, a Parnassus, a bolt. Télen csodás volt zúzmarája És tavasszal virágozott: A méhek, a lepkék odagyűltek S fülemülék trilláztak ott. Régen nem tudok semmit róla.., S most, hogy nézem a zúzmarát: Elém ködlik a vén olajfa, Tavaszon, nyáron, őszön át. A kis fiam Petőfit olvas: Behunyom lassan a szemem — S az olajfát, a jó Anyámat Ölelőn oda képzelem... VII. LICHARD „ZORDONSÁGA" ŰZTE-E EL PETŐFIT SELMECRŐL? Ha szülei tovább akarták taníttatni Petőfit saját egyházuk iskolájában, akkor Aszód után Pozsony, Sopron vagy Selmec jöhetett számításba legközelebb. Az aszódi osztálytársak közül Csörföly Lajos Pozsonyba, Osztroluczky János, Dlhányi Zsigmond, Krupecz Imre Selmecre ment. Petőfi az utóbbiakkal tartott. Elszegényedett szüleinek is ez jelentette a legkevésbé megterhelő kiadást. Az 1806-ban kerületi gimnáziumi rangra emelkedett selmeci iskola jó hírnevét kiváló tanárok öregbítették, bár éppen ebben az időben vajúdik az egyik állás betöltése. Petőfi egykori, lőrinci iskola- és lakótársa, Sárkány János 1838 szeptemberében távozik el Selmecről Pozsonyba, s elhagyott iskolájáról írja az alábbiakat: ,,T. Boleman István oktató Úr alatt jól folytattam a Rhetoricában és Poeticában. T. Boleman Úr akkoron jeles és elhíresztelt oktató volt e két tanban. A többi tanokban nem nagy előmenetelt tehetett az ember, mivel b.e. Royko oktató Úr beteges lévén, s később meg is halálozván, többnyire helyettes tanítók pótolták helyét, néha hetekig senki sem. A helyettesekkel gyerekes elbizakodottságunkban nem a legszelídebben bántunk, mi miatt kevés sikerrel működhetének."

1 Ilyen helyettesek tölthették be az üres professzori állást Petőfi tanulmányainak első két hónapjában. Mindenesetre szorgalmasan tanul, még külön francia nyelvleckét is vesz Dlhányival együtt Neuman Károly iskolatársuktól. Csörföly Lajoshoz írja Pozsonyba, november l-jén: „Azon szomorú hír volt, hogy a mi derék Bolemanunk hozzátok fog költözni, de hála az égnek, meg nem történik. A másik professzorunk ezen a héten jövend el: Lichardus."

2 Boleman ebben az évben Petőfi osztályában költészettant, földrajzot, latin—magyar interpretációt és stílusgyakorlatot tanított, az ifjú érdeklődési köréhez legközelebb álló tárgyakat. Az új professzorra várt a vallástan, a római régiségtan és történelem. Petőfi csak a nevét írja le Lichardnak, azonban többet is tudhatott róla, hiszen a professzor öccse az osztálytársa volt, tőle értesülhettek életrajzáról, eddigi pedagógiai tevékenységéről. Nem közömbös nekünk sem megismerni, hogy milyen képzettséggel állhatott