Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából

Emlékül a költő penci szüreti látogatásának 150. évfordulóján JAKUS LAJOS ÉLETKÉPEK PETŐFI DIÁK- ÉS IFJÚKORÁBÓL (Petőfi Sándor: Hírős város az aafődön Kecskemét) I. „KECSKEMÉT... ANNAK ŐSZÖM KÖNYERÉT" (Petőfi kecskeméti tanítója és szállásadói 1828—1831-ig) Petrovits István kiskunfélegyházi mészáros Sándor fia 1828 májusától 1831 májusáig a kecskeméti evangélikus iskola tanulója. Tanítója, Schifferdecker-Hajósi Dániel 1817. február l-jén került az iskola élére, hamarosan szigorúságát kezdték emlegetni. Súlyos fenyítéseket alkalmazott. Maga vallja ennek fontosságát: „Megkívántatik hogy e három meglegyen a tanulóban: jó természet és erkölcs, szorgalmasan gyakorolja magát azokban, amiket tanul, a fenyítéket felvegye."

1 A panaszok gyűlnek ellene, úgyhogy az egyháztanács kénytelen foglalkozni ügyével, s az alábbi határozatot hozza: „A rektor, minthogy a tanuló gyermekekkel való kegyetlen bánása miatt esett többszöri megintettetése is sikertelen lett volna, most újonnan Szuda János fiacskáján tett kegyetlen kínzásokért ismét oly móddal pirongatódott és intetődött meg, hogy ha még a harmadszori dorgálás és intés után sem hagyna fel a gyermekeken való tirannizmusi bánással, mint a gyermekek nevelésére és tanítására alkalmatlan és jobbulhatatlan ember az ecclesia szolgalatjából, minden irgalom és könyörületesség nélkül kivettetik és elbocsáttatik."

2 Úgy látszik, hogy a többszöri figyelmeztetés után ez a megrovás sem használt a rektornak, mert a következő 1823. évben újabb panaszok merültek fel ellene. Ebben már nemcsak a szigorúsága ellen, de a tanítási módjára is súlyos kifogásokat emelnek. Rosszallják azt, hogy a tanulás alatt „kirendeltetett órákat" ritkán tölti el az iskolában. A gyermekeket magukra hagyja, csupán a nagyobbak oktatják az apróbbakat. Tanítványait pofozza — ahol éri —, padra fekteti, s elveri őket kegyetlenül. Attól lehet tartani, hogy a tanulók egészen elidegenednek az iskolától. Valamelyikét nyomorulttá is teheti egész életére. A tanító felügyelő hatósága nem tűrheti tovább ezt az állapotot, bár nem hajtja rajta végre az előbbi határozatot. Megalázó szigorú intézkedéseket tesznek a hanyag tanítóval szemben. Határozatuk a következő: Ha nagy számuk miatt nem tudna maga „leckéztetni" az összes tanítványával, megengedik neki, hogy az „öregebbek" foglalkozzanak a kicsinyekkel, de ő mindig jelen legyen s figyelmezzen a tanításra. A gyermekek büntetését is kiveszik kezéből, átruházzák azt a „tiszteletes dékánusra". Ha egy gyermek csínyt követ el, úgy azt a dekánusnak kell bejelentenie, s az szabja ki rá a büntetést. Újból figyelmeztetik az előző évi határozatra s kilátásba helyezik neki, hogy ha még egyszer áthágná, akkor azonnal elbocsátják. Felolvassák előtte mind a két határozatot, s az utóbbit alá kell írnia. Úgy látszik, beláthatta hibáját, ezt következtetjük az alábbi záradékból: „A legjobb rendnek megtartására ajánlom magamat. Schifferdecker Dániel rektor."

3 Fogadását megtartotta, mert a következő évben ő maga jegyzi fel büszkén naplójába: „1824. észt. április 22-én tartott Examen alkalmatosságával teljesen megelégedvén a jelenlévő szülék tanítványaimnak feleletjeikkel és előmenetelekkel: az ezek körül tett szorgalmamat, munkásságomat és serény fáradozásomat Gömöry János Curator Úr személyesen igen 164