Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Petőfi családja

Az apai ősök eredete „Én jóformán azt sem tudom, hogy ki és mi volt a nagyapám." (Petőfi: Gróf Teleky Sándorhoz.) A feudalizmus korában országunk lakossága a nemességhez, vagy a jobbágysághoz és zsellérséghez tartozott. Vagyon nélkül az armalista nemesség életmódja nemegyszer elmaradt a tehetősebb jobbágyétól. A XVII. század második felétől kezdve I. Lipót uralma alatt, a vagyonnal rendelkező jobb módú alföldi cívispolgár vagy földesurától inscriptiós telket pénzért megváltó jobbágy is armalista nemességért folyamodhatott; ezt természetesen szintén ellenszolgáltatás fejében nyerhette el. A XVIII. században városaink legtöbb céhbeli iparosa: csizmadia, mészáros, molnár stb. armalista kisnemes. A jobbágyok közül is nem egy élelmesebb szabad költözködésű libertinus a legtöbbször vándorkereskedő, akit földesura felszabadított. A nemességet jogilag az különböztette meg a jobbágyságtól, hogy földet vásárolhatott. De nemcsak nemes juthatott így hozzá, hanem a városi communitas lakói is egy összegben megváltották — redemptio — határukat egykori földesuruktól, így a Kiskunság lakossága is hasonlóan redemptussá vált, azaz bizonyos nemesi jellegű kiváltságokhoz jutott. Petőfi atyja birtok vásárlásával ilyen redemptio tulajdonosává lesz Szabadszálláson, amíg rokona anyagilag „jégre nem viszi". A család nemességére semmi nem utal, nem lehet szó szerint értelmezni a költő 1848. március 24-én naplójába írt sorait: „nem is szemrehányásképen mondtam ezt el a nemességnek, melyhez magam is tartoztam.. .'

M Petőfi ezen kijelentésének MEZŐSI Károly adott elfogadható magyarázatot. Szerinte a költő feltehetőleg atyja egykori kiváltságos kiskun redemptusságára hivatkozott. Nem gondolhatott olyan nemesi állapotra, melyet sem atyja, sem nagyatyja armálissal vagy testimoniummal igazolni tudott volna! Nevük mellett többször ignobilis, nem nemes olvasható.

2 Réthei Prikkel Lajos a költő családjának nemességét egy 1770-ben kelt tanúvallomással igyekezett bizonyítani, mely szerint Petőfi nagyatjya, Petrovics Tamás őse 1667-ben I. Lipóttól kapott armálist. Ezt a megállapítást — fenntartásokkal — Petőfi életrajzírója, FERENCZI Zoltán is elfogadta.

3 DIENES András 1958-ban Szlovákiában végzett levéltári kutatásai során kézbe vehette a nemes Petrovics család okmányait, közöttük a tanúvallomást, s megállapította, hogy az abban szereplő Petrovics Tamács 1717 táján született, tehát nem lehet azonos Petőfi nagyatyjával; egy emberöltővel volt nála idősebb.

4 A nyitrai levéltárban később felderítettük az Agacson élő Petrovics molnárcsalád leszármazását, Tamásét 1844-ig.

5 Dienes András elhunyta után folytattuk a félbeszakadt Petőfi-genealógiai kutatást, mivel A fiatal Petőfi-ben több kétes megállapítást hagyott maga után. Első sikeres eredmény volt megtalálni Petrovics Tamás rákoscsabai tartózkodásának ismeretlen tíz esztendejét és ott 1773—1783 között született öt gyermekének nevét a katolikus anyakönyvben. Már akkor tisztázódott, hogy Salkovics Zsuzsanna 1773-tól kezdve volt Petrovics Tamás felesége. Petrovics Tamás elhunytának addig ismeretlen helyére is fény derült.

6 A domonyi halotti anyakönyvből nemcsak ez volt megállapítható, hanem születésének pontos idejére is lehetett következtetni, mivel életkorát a lelkész évben és hónapban írta be, tehát kezében lehetett olyan okmány, mely szerint Petrovics Tamásnak 1736. október első napjaiban kellett születnie.

7 A szülőhely megtalálására is mutatkozott egy-egy nyom. Petrovicz Tamás mészárosnak Kartalon szolgája a vagyóci származású Petrovics János 1792-ben Aszódon házasságot kö121