Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)
lostornak. Tudunk Ráckeve közelében egy görög szertartású monostorról, melynek tagjait 1211-ben azzal vádolják, hogy elfoglalták a veszprémi püspök tizedét. A kolostort Szentábrahámtelkével együtt seperte el a tatárjárás vihara, egy 1301-es oklevél Ábrahámberkét, sive Csetetelkét emleget, ez pedig puszta helyet sejtet. A következő szellemi réteget Ráckevén az 1440-ben megtelepedett al-dunai szerb menekültek alakították ki. Az ő életükről már jóval többet tudunk, mivel a ráckevei származású Magdics István 43 királyi oklevelet tett közzé az akkor még hiánytalan városi levéltárból. Ő tette közzé Ráckeve első városi jegyzőkönyvét is, melyet a veszedelmének-szerző Kunszabadszállási Mihály állított össze a XVII. század legvégén, és Magdics István székesfehérvári püspöki szertartó, könyvtárnok gondosságának köszönhetjük azt is, hogy közzétette Skaricza Máténak szülővárosáról írt verses történetét. Hogy ma Ráckeve múltját kutatni tudjuk, azt MAGDICS István történeti érzékének is köszönhetjük. 7 Az első oklevelek még az al-dunai Kovin lakóinak biztosítanak jogokat, 1405-ben vásárjogot, 1412-ben Bálványos és Skronovecz néven elhagyott földeket. Már egy 1435-ös oklevél a közelgő vihart sejteti, a koviniakat adók alól mentesíti, de serény várvédelmi munkára biztatja. A magyar nemesség azonban a királyra hárította az al-dunai Szendró vára felmentését is, így a keviek az oklevelekben emlegetett bölcs Péter bíró vezetésével az ország belsejében kerestek menedéket. Egy 1440-ben, október 10-én kelt oklevél fogalmazója költői lendülettel ecseteli, hogy ,,óh fájdalom", a menekülők lakhelyét a török kegyetlen zsarnoksággal dúlta fel, ezért az uralkodó megengedi, hogy a menekültek ott telepedhetnek le, ahol egykor szent Ábrahám pátriárka tiszteletére templomot alapítottak. Ugyanazokkal a szabadságokkal élhetnek, melyeket egykor lakóhelyükön élveztek. Skaricza verses történetét idézve: Kitalálják Ábrahám telekjét, Megszállották békességes földét, Az derékon helyeket vevének, És hamar keö házakat szerzének Kovin, végre az után Kis Kevi, lett nevem az Ráczoktul Ráczkevi 8 Ettől az időszaktól kezdve figyeljük városunk szellemi életét. Az elhagyott területen, Ábrahámtelkén, kereskedők hada telepedett meg. Skaricza is utal rá, hogy ,,... az Ráczok pénzesek valának" és „Gazdaságban mert bővelkedének,/Többen is ezután érkezének". Ez tette lehetővé, hogy a keviek érvényesíteni is tudták kiváltságaikat, királyi utasítás figyelmezteti a harmincadot szedő Brankovics György despotát, és János bíró 1453-ban megújíttat 4 kiváltságlevelet, pl. a város lakói mentesek idegen bírák ítélkezése alól, mivel Kevi kiváltságai alapján Magyarország első városai közé tartozik. Mátyás uralkodásának időszaka a város fénykora, a király 10 oklevéllel mentesíti a kevieket minden zaklatás alól. Házak építéséhez fát kapnak a királynői szigeten, földet adományoz a kevieknek. Minden jogaikat sértő okelvelet Mátyás egy 1473-as utasítása eleve hatálytalanít. Egy, 1489-ből, kimondja, hogy Kevi a szigettel együtt a főméltúságú úrasszony, Beatrix királynő tulajdona. A kevieket pártoló királyi okleveleket azonban nem magyarázhatjuk kizárólag ezzel, hanem Mátyás nagy látókörű, törökellenes balkáni politikája részeként. Az, hogy a sziget ezekben az évtizedekben Beatrix legnagyobb magánbirtoka, ahol a királynői cigányzenekar is tanyázott, jelentős építkezéseket vont maga után. Ekkor telepedett meg Ráckevén egy újabb népréteg, egy olasz kőműves, falrakó kolónia, akik legjelentősebb alkotásukkal ma is elénk lépnek, a ráckevei szerb templommal, számos alkotásuk pedig ma is helyreállítható, mint ezt a Fekete Holló épülete beszédesen mutatja. A XVI. század hajnalán a sziget változatlanul királyi vadaskert. Bretagnei Anna, Anna királynő udvarhölgyének leírása szerint bőven fordul elő a szigeten szarvas, nyúl és dámgím, három nyillövésnyi területen pedig 15—16 10
