Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Ilon Gábor: Adatok Vác zsidóságának életmódjához (19. sz.)

ILON GÁBOR (Helytörténeti Múzeumi, Pápa): ADATOK VÁC ZSIDÓSÁGÁNAK ÉLETMÓDJÁHOZ A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉRŐL A váci zsidóság történetének máig legjobb feldolgozása Karcsú Antal Arzén

1 munkája. Szemléleti és módszertani hibái ellenére napjaink kutatójának is hasznos segédlete lehet, hiszen a mű megjelenése óta nem egy alapvető forrás az enyészet martalékává vált. Ugyancsak hasznos adatokat tartalmaznak Tragor Ignác

2 művei. A város legújabb monográfiája

3 — az általunk vizsgált korszakra vonatkozóan bizton állíthatjuk — azonban jelentőségéhez nem méltóan tárgyalja a zsidóság szerepét, történetét, nem egy ponton téves tényékét közöl, ugyanakkor — úgy gondolom —, fontos adatokat elhallgat. Mintha bizonyos fejezetek szerzői úgy vélték volna, Karcsú munkája után nem lehet újat mondani a témában. Tagadhatatlan azonban, hogy a zsidóság lélekszámával foglalkozó táblázatok és sorok ezideig tátongó űrt töltöttek ki. Rövid tanulmányomban

4 szeretnék némely tévedéseket a „helyükre tenni", ugyanakkor elsősorban a címben megfogalmazott célra koncentrálok. Értelmező Kéziszótárunk

5 az életmódot a következőképpen definiálja: Az a mód, ahogyan valaki testi, szellemi, erkölcsi és lanyagi vonatkozásban él. A szociológia tudománya természetesen ennél jóval több és részletesebb, tudományosabb definíciót ismert és ihásznál. Ezek taglalása azonban most nem a mi feladatunk. Vác városa a mezővárosok (oppidum) csoportjába, azon belül az egyházi mezővárosok típusába tartozott. így az állami mechanizmusba mint jobbágyközség illeszkedett be, lakosai — kiélezetten fogalmazva — a püspök jobbágyai. A lakosok fellebbviteli fóruma az uradalom tiszti ülése. A helyzetet bonyolította, hogy 1712-ben Kollonich Zsigmond püspök a várost megosztotta a káptalannal. A káptalané lett Nagyvác területének Vs-a három évre, majd a püspökség eladósodása miatt 1742-től végérvényesen. így jön létre a szinte önálló Káptalanvác. 1712-től a forrásokban feltűnik a kitelepített reformátusok települése, Kiisvác

6 is. Ezek után a város területileg, de jogilag is széttagolttá válik. A püspök és a káptalan mint földesuraik, valamint a polgárság küzdelme — utóbbiak célja a sz. fcir. városi cím és jogállás elérése volt — az utóbbiak vereségével zárult 1768-ban.

7 Ilyen küzdelmek kellős közepén jelenik meg Vácott nagyobb lélekszámban a zsidóság a XVIII. században. A betelepülő zsidóknak lakhatási jogért a püspöki, illetve a káptalani uradalom, valamint Káptalan- és Püspökvác városok tanácsai ellenében kellett helytállniioik. Előre kell bocsátanunk, hogy az általunk vizsgált korszakban — XIX. század közepe —, az 1840. évi XXIX. te. értelmében szabad betelepedésük törvényesen biztosított. A letelepedni óhajtó zsidónak számos dokumentumot kellett bemutatnia az il79