Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Ilon Gábor: Adatok Vác zsidóságának életmódjához (19. sz.)

tárba, általában jótékonysági célra, Petri E.

16 véleményével szemben — a források alapján — állíthatjuk, hogy ez az összeg nem növekedett egyre nagyobb mértékben, hanem minden esetben a kérelmező vagyoni állapota alapján határozták meg azt. Lővy Dávid fakereskedőt (1850. máj. 3.) 6 ezüst Ft, Böhm Sámuel vargát (1850. aug. 8.) 2 Ft, Brandenburg Gyulát (1856. máj. 27.) 15 Ft, Gottlieb Móiitz arany- és ezüstművest 10 pFt, Tempesz Józsefet pedig (1856. okt. 19.) 4 pFt lefizetésére szólítják fel 4 vagy 8 napon belüli végrehajtási hatállyal. A befolyó összegek — ezen esetekben — a városi szegénység pénztárát és a városi kórházialapítványt gyarapították.

17 HELYÜK A TELEPÜLÉSTOPOGRÁFIÁBAN Erre a kérdésre első áttételes adatunk az 1570-es évek elejéről származik.

18 Az ún. váci defterben második tételként a Zsidó utca (mahalle) házai szerepelnek a 37—42. számok alatt.

19 Az utca topográfiád elhelyezése problémás, kutatónként eltérő, s most nem is képezi munkák tárgyát. Zsidó személynevet azonban sem a házösszeírás Zsidó utcájában, sem a városban nem rögzített a defter. Feltételezzük azonban, hogy a korábban ott élő zsidóság utcanévben megőrződött emlékével állunk szemben.

20 A budai számadáskönyv 1573. évi adata „a Vácsi jehuditól 14 denk különféle ruhanemű után gümrük 900.. ."

21 azonban arra utal, hogy a defter készítése körüli években volt zsidó lakosa a városnak. Az 1690—1793 közötti időintervallumban a mai Katona L. utcát Judengassen-nek nevezték.

22 Az Althann-telekkönyv térképén (1. kép) „I"-vel jelölve, „Die Juden gassen". Az első, név szerint ismert zsidó lakos ebben az utcában lakott. Mojzes Jakab 1726-ban 200 forintot fizetett a ház bérleti díjaként.

23 Az általunk vizsgált korszakban — Schweitzer J. és Szilágyi M.

24 szerint — a zsidóság már birtokolhatott ingatlant (ház, szántó). A régebbi szakirodalom tagadta ezt a felfogást. Az újabb kutatás fenti álláspontja is ingatagnak tűnik esetünkben. 1851-ben a váci főszolgabíró 511. sz. rendeletében utasítja Püspök- és Káptalanvác város tanácsát : az ingatlanvásárlást engedélyezzék. Közbevetőleg megjegyzi, Reizer Mojzes ügyét sem vitathatja a káptálainváci tanács.

25 Reizer Mátyás (azonos Mojzessel) az előző évben kísérletet tett háza átíratására, telekkönyveztetésére. A püspökváci tanács ugyan jól tudja, a birodalmi alkotmány erre megadta a lehetőséget, mégis így határoznák: felsőbb utasításig „az izraeliták által venni szándékozott ház eladások ... függőbe tartatnak .. ."

26 Különösen érdekes ez az elzárkózás, ha egy másik esetre ás (kitérünk. 1850. május— júniusában (egy hónappal az előző döntés előtt!) a csődbe jutott molnár — Tóth István — házáért a negyedik árverésen Steiner Moyses izraelita 856 vFt-ot ígért. A vásárlást a tanács is jóváhagyta. A hivatkozás alapja a birodalmi alkotmány III. fejezete 23. és 30. paragrafusa. Igaz kikötik: a törvényes felvallás előtt kikérik a járási főszolgabíró véleményét.

27 Nyilvánvalóan hasonló választ kaphattak mint a káptalanváci tanács. Reizer Moriicz még 1852-ben is a szabadságharc idején (!) megrongálódott háza kártérítése miatt kér bizonyítványt magaviseletéről.

28 Reizer Jósef 8000 pFt értékű házzal bírt Káptalanvácott 1854ben.

29 A házhelyek, üres telkek vételéből is kivették részüket, bár egyetlen példánk egy sikertelen esetről tudósít. Fóti Velenczei József eladta Furulyás And-