Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

Foktővinek az ifjú Segnerrel kapcsolata átfutó ismeretség volt, de szívesen írt albumába latin nyelvű búcsúztatót. 290 Foktő vi könyvecskéje több ilyen emiléksort tartalmazott. így az utolsó ol­dalán három olyan négy-öt soros idézet található, mely fölött „S. W." monogram mintha egyezne a Vörös mar ty-f éle szótár bejegyzésével. Az egyik Ovidius III. könyvének 3. elégiájából magyar fordításban is olvasható: „Mástul várni szol­gálatot teszen: Más tányérját nyalni. Ezzel ellenben: Magának élni, senkinek nem szolgálni." Az emléksornak szánt bejegyzés fölötti „S. W." monogram alapján meg­kíséreljük kimondani, hogy a görög—latin szótár és a Folktövi könyvében be­jegyzett „S. W." egy személytől, mégpedig Vörösmarty Istvántól származik, váci rektorsága alatt írhatta ez emléksorokat a prédikátornak. 291 * A követség Budára érkezve, Karakas pasa közel három hétig szándékosan visszatartotta őket, azalatt a Portáról titkos döntést várt, Vác elfoglalására, de azért is tartóztatta fel Rimayékat, mert tőlük akarta kicsikarni Vác békés át­adását, azonban semmi ígéretet nem kapott. Bethlen szeptember 17-én írt le­vele még Budán találja követségét, utolsó utasítást adva Vác dolgában. Szerinte Karakas a Portát ezekután úgy informálja, hogy a német mellett maradjon, s őket cserbe hagyja. Ha a pasa pénzzel nem vesztegethető meg német részről, segítséget is adna, Vácnak a kérésétől megszűnnék, olyan reményt keltő ígé­retet tegyenek neki, hogy jövendő pünkösdre vagy nyolc hónap múlva bizto­sítaná segítség megadását, akkor jóra fordul a dolog, „Vác is meglészen az mó­dok szerént, de ha az segítséget mindjárást nem küldi, bizonyosan az békesség végben megyén, mert soha el nem hitethető az országokkal, hogy ellenségük nem akar lenni." 292 A követség november 4-én már Konstantinápolyban tar­tózkodik, ezen a napon Karakas a Porta titkos engedélye nyomán megostro­molja s elfoglalja Vácot. Bethlen a Portánál tiltakozik a frigy megszegése miatt, követeli Karakas megbüntetését és Vác visszaadását. A császár és fő­vezér „igen búsulnak felette, esküsznek rettenetesen", hogy akaratuk elle­nére történt Vác elfoglalása — jelenti Balassi Ferenc portai követ Bethlen­nek. Rimay szerint viszont „talán jobb volt az dolognak úgy lenni". Megírta urának, ne igen sürgesse a segítségadást, azért is, hogy a „keresztyén országok ne vádolhassanak bennünket". 293 Vác elfoglalása még kedvezőbb Bethlenre nézve, mintha maga adta volna át a töröknek. így is az a vád ellene, hogy nem védte meg kellően. Strucz Ferenc váci főkapitány viszont később azzal dicsekszik: „én is penigh az Erdély Fejedelem indulattiaval nem vesztettem el az eő Feolsége gratia ját, hanem mind Isten s mind ez világh Ítéleti szeorent neveltem inkab". Jutalmul kéri szolgálataiért a váci szigetségi ispánságot, mely addig Vörösmarty Mátyás keze alatt volt. Később is Bethlen ellen, a császár oldalán áll, amikor Füleket is a császár kezére játszotta. Vác elvesztéséért te­hát a bécsi udvar is megjutalmazta. 294 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom