Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

anyja megcselekszi, hogy elveszi őt, „ha pedig ahhoz nem akar menni, akárkihez kívánkoztatnék, ha leggazdagabb is, el köll őt venni". Czingel Andrásné Kecskés Ágnes hasonlóan vall: Amikor Horváth János legény hozzá ment azon végre, hogy őt elvenné, de ő lemondott róla (azaz kikosarazta) minthogy nem kedvelte, a legény elment, Szűcs Kata ott maradván, a (szobának) két szegletébül port vett föl és imagával elvitte, mondván: No várj Ágnes, megbánod te ezt." Szűcs Kata nyilván azért lehetett ott a kérésnél, mert a legényt felbiztatta, s mivel nem teljesedett be ígérete, szégyenben maradt. Amikor Ágnes férjhez ment Czingelhez, Szűcs Kata lánya figyelmeztette: András vigyázz magadra, mert a feleséged meg akar étetni. Amiatt hat hétig nem is evett felesége főztjéből. Csak utána vallotta meg az ura, hogy mivel ijesztette Szűcs Kata lánya. Czingel András felesége még azt ds vallja, hogy aimikor Dombayné ágyát vetette, egy kilencgombos ruharongyot talált a vánkos alatt, megmutatta neki, erre azt felelte: „Vesd el!" Szűcs Kata adta neki, majd egy rossz ládába dobta. Füveket is kapott Szűcs Katától. Czingel András is igazolja felesége vallomását, Szűcs Kata lánya valóban mondta neki: „Vigyázz magadra mert téged és a Dombayt készülnek megétetni, téged a feleséged, Dombayt is a felesége." Az utóbbi két tanú vallomásából úgy tűnik ki, tőlük indulhatott el a vádaskodás. Az asszony bejáratos volt Dombayékhoz, mivel ő is gyanúba keveredett ura miatt, így akart Sűcs Katán bosszút állni. Egyébként olyan tanúvallomás is elhangzott, mely szerint Dombayné rászolgált arra, hogy ura rosszul bánjon vele. Hoffert Istvánné üdős özvegyaszszonynak maga Szűcs Kata merte kimondani: „Az a beste lélek kurva az a Dombayné, én őtet azért is annak merem mondani és úgyis bizonyítóim, hogy Kecskeméten tömlöczben vasban volt."

207 Az Üriszék előtt nem bizonyosodott be, hogy Dombayt valóban megmérgezte felesége. Szekszárdon éltek, ha nem is harmonikus házasságban. 1760-ban itthon tartózkodva egy másik kellemetlen incidensükkel foglalkozik az Üriszék. Dombay és felesége a Szarvas vendégfogadóban tartózkodtak, a máslik asztalnál a Tatay házaspár ült. Ügy látszik, azóta haragban volt a két család, hogy egy alkalommal Sándor fiuk kölcsön adott Tatay fiának két könyvet, s mikor hosszú idő után nem győzvén visszavárni, elmegy a könyvért, ahelyett, hogy megkapná, Tatay megveri a fiút. Ekkor az anyja megy érte, a könyvet megkapja, Összeszólalkozás közben Tatay Dombaynét „ringyónak" mondja. Ilyen előzmények után a szomszéd asztalnál ülő Tatay házaspár ocsmány beszéddel célzásokat tehettek Dombayékra. Ekkor Dombay vélük összeszólalkozik, Tatayné pofon üti, orrából folyik a vér.

208 Dombayék egy év után visszaköltöznek Szekszárdról, Dombay ismét állás nélkül marad. A családi viszony végképp megroimlik közöttük. Dombaynét férje többször megveri, az asszony panasszal fordul a Consistoriumhoz, el akar válni. Mielőtt döntés születne, keresetet ad be a tanácsnál: „Pöröm ugyan Dombay Mihály Hűtősömmel a Tekintetes Szentszék előtt, de Házasságnak szent Sacramentuma végett imég el nem végződik, azért ezt kereshetem. Édes atyám regementbéli hadnagy, néhai Welcher Henrik nékem szőlőre pénzt adott, ki vagyon Bácskában." Másik szőlőhöz is neki volna jussa, valószínű árához szintén adott bizonyos összeget. „Mindazért hogy Fiacskámmal edgyütt élvén, és nem tartozom az uramat tartani, az fiam pedig nála nem maradhat, sem magam az verekedése miatt", így szétköltöztek.

209 43