Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról
„romlandónak, veszedelmesnek találja, gazdáját az elmenetellel megtartóztatja". Fehér Ferenc hajója pl. süllyed, elavult, azért végül 1770-ben megtiltják használatát. 171 Nemegyszer kellett eligazítani a hajósok és utasaik között támadt vitás ügyet. Az említett Joó Ádám a pesti vásáron karópénz megváltásáért a vámpénzszedőnél zálogban hagyta Szakáts Mátyásné bundáját, egy abroszát és vánkusát. Az asszony természetesen visszakövetelte a „hatalmasul" elvett ingóságait. 172 Ahogyan a molnárok között is állandó civakodás folyt az őrletők megszerzéséért, úgy a hajósok között is kénytelen a tanács többször is igazságot tenni a fuvarért folyó versengésben. Megállapítják soros rendjüket, ki kit követ, s aki ezt megbontja, 6 Ft büntetést fizet a tanács kasszájába. 1765-ben pl. a heti sorrend: Nagy Mátyás, Fehér Ferenc, Szigetközi János és Molnár János. 173 Tizenkét évvel később kilenc pontban újból rögzítik a sorrendet, és annak kivételes eseteit. Előfordulhatott, hogy valakire sor került, de ugyaniakkor „hosszú fuvarban foglalatoskodik", budai vagy a párkányi vásárba visz mestereket. Ilyenkor az sorosnak számít. Nem tekintendő soha fuvarnak a pesti és váci országos vásár. A sorból kimaradó egyéb, utólagos fuvar teljesítéséről is intézkednek. Meghatározzák a viteldíjat: Pestre lemenetelkor 4 krajcár, feljövetelkor pedig egy személytől 5 krajcárnál többet ne ímerészeljenek szedni. Ha valamelyik gazdának 4 forintos fuvarja akad, és egyben soros, de annyiért nem megy el, sorát elveszti. Akinek lkét hajója lenne, csak az egyikkel mehet sorosan. Soronkívüli senkit ne csábítson, ha a soros az elvitelre elegendő helyet tud biztosítani, 174 Nyári András panaszolja Kurdi Mihály hajósgazdára, hogy a pesti hetivásárra hajójával olyan fuvart is tett, mely őtet, akkor a budai hetivásárra sorban levőt illette volna. A tanács kötelezi Kurdit, hogy nyeresége felét, Nyárinak kárát, 1 Ft 50 dénárt térítse meg. 175 A tanács 1780-ban kemény parancsban adja a hajósoknak és molnáraknak, hogy vasárnap és „üllő ünnepeken" hajóikat terhelni ne merészeljék. Abban az időben ugyanis a kisváci reformátusok (Tahi) Tótfaluba jártak templomba, s így ünnepnapokon nagyobb volt a hajóforgalom. 176 Vácott a XVIII. század közepén nemcsak a hajósgazdáiknak, de a városnak és a püspöki uradalomnak is volt hajója. A város hajójához 1752-ben 2350 „iszkábát" készít a szegkovács cigány (az iszkába U alakú szeg, mellyel „összevarrták" a hajó oldaldeszkáit). 177 Az uradalom 1742-ben Bécsben 250 forintért új hajót vásárolt, két év múlva pedig Sidó István váci hajóstól sokkal olcsóbban, 130 forintért egy másik hajót vett. 178 1736-ban hajókormányosuk Csákvári András rendszeresen szállít cserepet, téglát Verőcéről a püspöki építkezésekhez, így Üllőre az urasági kocsmához. Egy pesti fuvarért Csákvári a legényeivel együtt 7 forint bért kapott. 179 Az üllői vendégfogadó téglájának szállítása közben a vihar tönkretette evezőjét és lapátját, annak ára fejében és késedelmes elmaradásából származó kiadásáért, útiköltségével együtt 10 Rh. forintot vett fel az uradalom kasszájából. 180 Az uraság nem tartott saját hajót a század nyolcvanas éveitől, inkább bérelt váci hajósgazdáktól, rendszerint tégla, cserép és dézsmagafoona szállítására. 1737-ben Joó Ádámmal köt szerződést gabonaszállításra. Ettől kezdve szinte évről évre ismerjük a contractus^kötők nevét. 1790—91-ben Mészáros János, 1792ben Domanovszky Mihály, 1793-ban Nyári András és Kurdi András köt szerződést. Ez utóbbi megállapodást egész terjedelmében közüljük. 181 36
