Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

tént velük, mint 1782-ben. Grabovszky Tamás miskolci görög kereskedőnek és Companiajának posztóját szállították két szekéren a debreceni vásárba. Kocsisaik megérkezve a Szeles vendégfogadóba szálltak s ott háltak meg. Ezen éjszakán Sütő Mihály két társával a szomszédos Begányi csapszékben borozgatván, utána mindhárman a Szeles kocsmához mentek, ott bebújva a kapu alatt, szekerekről „bál posztóknak köteleit elvagdalván egymás után tíz vég posztót ellopván", a fuvarosok kocsisainaik holmijával együtt: balta, ujjas laibli, kenyeres-abrakos tarisznya, zsákok és ostor — az éjszaka leple alatt elosonnak. A. három tolvaj elrejti zsákmányát, részben túlad rajta. Sütő Mihályt, a többszörös tolvajt elfogják, két társa megszökik. A nyomozás során a lopott posztó részben visszakerül tulajdonosához, de kára 203 Ft 54 krajcár. Sütő Mihály, mivel ifjú, „jobbuilása felől reménség lehet, rendes büntetés adói felszabadíttatik, így csak két esztendei rabságra és kétszáz pálcára ítéltetik, melyet angarianként (negyedévenként) per 25 verjenek el rajta." A kár megtérítésére kötelezett Kurdi András és Mihály ügye az Űriszék előtt három év múlva fejeződik be. A kereskedő és közöttük „atyafiságos végzést tettének". Kurdi András kötelezi magát, hogy Grabovszky számára Vácról öt térést tesz Debrecenbe. Az elsőt 1786-ban Szent György napjára, másodikat Szent Lőrinckor, harmardikat Szent Mihálykor, negyediket 1787. Vízkeresztre, végül az ötödiket Szent György napjára. Minden pretensio nélkül a vámot a kereskedők fizetik, minden térés után 5 Ft 12 krajcárt, tehát összesen 26 Ft-ot fizetnek.

167 A kisváciak 1768-ban az úrbéri kérdőpontra vallják: „Akinek közüllünk lovai vannak, szomszédságunikban lévő Vác városa, ott tartózkodó görögöket és mester embereket kész pénzért vásárokra hordgyuk." A céhmesterek Párkányba és Balassagyarmatra vitték áruikat.

168 Heteshajók, fedeleshajók, dereglyék a Dunán A váci vargacéh legényszabadító levelén, díszes barokk keretben, a város panorámája látható a Dunával. Partján a ferences kolostor alatt egy heteshajó áll kikötve. Innen indultak el a hajók a budai és pesti piacokra minden kedden és pénteken. A hetivásárokra a kofák terményeiket, a kisváci asszonyok pedig a maguk sütötte kenyereket vitték eladni. Csáki János 1753-ban panaszt tesz Fehér Ferencre, hogy egy garassal olcsóbban elviszi a kisváci kenyereseket Budára.

169 A szentendrei piacra is hajón vitte kenyerét Kisvácról 1744-ben Pásztori Zsuzsanna. Bene Petemé is szeretné, ha saját kenyerét elvihetne vele. Zsuzsanna asszony azonban megtagadja a kérését, azzal a kifogással, hogy nem vihetik veszedelembe, mert a hajónak nincsen rakoncája. (E régies kifejezés oldaltámasztót jelent.) A kérés megtagadása miatt nem marad el a fenyegetés, hogy ezt még megbánja Pásztori Zsuzsanna. Alig indul el a hajó, kiesik a feneke, pedig Joó Ádám hajós későbbi tanúvallomása szerint nem volt semmi baja. Pásztori Zsuzsanna Szentendrén, majd otthon súlyos betegségbe esik, „boszorkányos rontás lehet rajta", és ezt csak az idézhette elő, hogy megtagadta Benéné kérését.

170 Hasonló esetek elkerülése miatt, nagy gondot fordítottak a hajók biztonságára. A tanács 1777-ben elrendelte, hogy Kurdi Mihály felsővárosi strázsamester minden héten köteles megvizsgálni a soros hetihaj ókat, és ha a hajót 35