Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

Egyébként vagyoni helyzet tekintetében tetemes különbség volt a nagykőrösi gimnazisták és tanítóképzősök között, amennyiben a képzőbe általában szegényebb diákoik jártak.

146 Ugyanakkor könnyen belátható, hogy a tanítóképzősöknek viszonylag kevesebb lehetőségük volt tanítványokat szerezni, mint a gimnazistáknak, hiszen ezek esetében a fölsős könnyen taníthatta az alsóst. Az iskola ezen úgy igyekezett segíteni, hogy a praeparandisták valamennyien kedvezményes étkeztetésben részesültek,

147 később pedig konviktusi ellátást is szerveztek számukra. Egyéb jövedelmük egyházi tevékenységükből származott. A képzősök szegénysége, továbbá az a körülmény, hogy valamennyien 16 éven felüliek voltak, s egyúttal közvetlenül gyakorlati pályára készültek, s oktatásuk is gyakorlati volt, a gimnazistákénál felnőttesebb magatartást követelt meg. Ez a különbség minden jel szerint fennmaradt egészen 19574Íg, a tanítóképző megszüntetéséig.

148 A gimnázium, mely hivatalosain a régi iskola utódja volt, teljességgel megszabadult, tanítványait tekintve, a felnőttes attitűdök kialakításának lehetőségétől. A gimnazisták társadalmi érettség tekintetében éppen ebben a korban léptek vissza, s jutottak el abba az állapotba, mely századunkra jellemző. Az oktatásügyben az 1861—1871 közötti éveket a kísérletezések jellemezték, mely időszaknak Eötvös József reformjavaslata vetett véget.

149 Ám az oktatásügy útkeresése bizonyos mértékig független az életmód alakulásától és fordítva. Mindenesetre úgy véljük, hogy az oktatásügy bizonytalanságai, Nagykőrösön a líceumi rendszer visszaállítása, arra késztették a diákságot, hogy a társadalommal igyekezzenek szinkronban lenni. Eszerint a társadalom határozta volna meg az életmódot. Ugyanakkor maga a társadalom rekesztette ki magából a diákságot, de immáron nem az elkülönülési jog alapján, hanem azzal a céllal, hogy teljes hatalmával szabályozhassa életét, s ennek révén biztos lehessen utánpótlása felől. így lett a diákságból a polgárosodó, kapitalizálódó magyar társadalom ítársadialmiilag éretlen tükörképe. A protestáns diákstátus ideig-óráig védte magát, de a háttérben meghúzódó ideológiai mentsvárát, a nemzeti függetlenségért folytatott harcot (melynek jeleit inkább a tanárok viselkedésében vehettük észre), teljességgel elvesztette a kiegyezéssel. Ami megmaradt a régi nagykőrösi diákéletből, vagy üres formává vált, vagy átkerült a tanítóképzőbe, de ott is más eszmeiséggel, más tartalommal. Ennek elemzése azonban, későbbi időről lévén szó, már nem feladatunk. Itt csak annyit állapíthatunk meg, hogy a régi nagykőrösi református diák a kiegyezés körüli esztendőkben átalakult iskolássá. Az iskolások életmódjáról pedig valamennyiünknek közvetlen tapasztalati ismereteink vannak. 321