Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

FARKAS PÉTER (Arany János Múzeum, Nagykőrös): DIÁKÉLETMÖD NAGYKŐRÖSÖN A KIEGYEZÉS ELŐTT Az életmód iránti érdeklődés növekedése korunk egyik jellemző vonása. Természetesen ez az érdeklődós elsősorban szinkrón jellegű, de aligha tagadható serkentő hatása a történeti vizsgálódásakra. A mai diákélet nem enyhülő és gyakorlatilag tapasztalható gondjai, s különösen a változások reményét keltő új oktatási törvény ébresztette fel a múltba tekintés igényét, mégpedig azon az alapon, hogy — mint látni ifogjuk — éppen a törvények segítik legjobban a történeti vizsgálódást.

1 A nehézségeknek, melyekkel meg kell küzdeni a diákéletmód történeti kutatása során, három csoportja van. Elsőként mindenképpen az aidatok hiányára kell rámutatnunk. Ennek nemcsak az az oka, hogy a felhasználható dokumentumok tetemes része elveszett, hanem az is, hogy az életmódról valló iratok száma eredetileg sem lehetett nagy. Dokumentumok elsősorban az iskolák fenntartásával kapcsolatban termelődtek már a régiségben is, s ez ma sincs másként. A diákéletmód mai sajátosságait sem lehetne meghatározni az iskolai irattárak anyagából, legfeljebb ha néhány vonását. A második említendő nehézség, legalábbis ennek a tanulmánynak a megírása esetében az, hogy egyetlen, viszonylag kisebb hatósugarú iskola a mai nagykőrösi Arany János Gimnázium jogelődje adatainak feldolgozására vállalkoztunk, s csupán néhány évtized (1836—1867) vizsgálata során bővíthettük az adatokat az iskola kebleiében született tanítóképző intézet iratanyaga segítségével. Bonyolítja a helyzetet, hogy igen terjedelmes időintervallumot választottunk, górcső alá véve a XVI. század derekától a kiegyezésig tartó éveket. E választásnak az a magyarázata, hogy ez az az időszak, melyről viszonylag kevés adatunk van, vagyis az adatok mennyiségének változása — mert a változás az időszak vége felé kétségtelen — még nem vezet elviselhetetlenül nagy egyenetlenségre a feldolgozásban. S bár 1867 nem nevezetes évszám a magyar iskolatörténetben, meni vonható kétségbe, hogy ekkor kezdődött az a folyamat, mely Eötvös reform-törvényjavaslatához vezetett. Egyébként az iratokból is jól kivehető, hogy 1861-től kísérleti szakaszba ért az oktatás,

2 mely szakasz nem hozott tartós eredményt, de alkalmas volt arra, hogy az éppen időszerűtlen visszaállításukkal fellazítsa és végül megsemmisítse mindazokat a körülményeket, melyek a régiségben meghatározták a diákéletmódot. A harmadik nehézség az életmód fogalmi meghatározásának bizonytalanságaiból adódott. Itt egy viszonylag régebbi, de a gyakorlatban jól használhatónak bizonyult meghatározást vettünk alapul, mely szerint „Az életmód az 301