Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén
ják-e az iskolák fenntartását, avagy átadják az államnak. Mindössze Galgagyörkön tették le először a voksot az állaimi iskola mellett, ám később mégsem került sor az átadásra. 134 A felhozott példák egyértelműen bizonyítják, hogy a tanítók lakásviszonyai a XIX. század végére jelentősen megjavultak. Különösen a kántortanítók élveztek a falusi átlaghoz képest lényegesen jobb helyzetet, de — és ez nagyon fontos — minden tanítónak biztosítottak helyben lafcásjárandóságot. Nem lenne helyes, ha elhallgatnánk, hogy a XIX. század végi újságokban, különösen a tanügyi lapokban sokat cikkezték a néptanítók rossz életkörülményeiről. Megjelent továbbá egy nagyon éles ihangú, sok adatot közlő tanulmány is, amely ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozik. 135 Jelien tanulmánynak nem lehet feladata e dolgozatban szereplő adatokat elemezni, okfejtésével vitába szállni. Megállapításai minden bizonnyal ligazak, ám azért — sejtéseink szerint — ellentmondóak is. Arról nem is beszélve, hogy /ha az akkori — a szerző által megfogaílmazatt — igényszintet összevetnénk a mai állapotokkal, akkor roppant ingoványos talajra tévednénk. Maradjunk tehát meg a tanulmány szerzője által megfogalmazott elérendő célnál: minimum 400 Ft fizetés és 2 szobás lakás. Nos, ha összevetjük ezt az optimálisnak tűnő javadalmat a Galga mente ;r. k. és ev. iskolák kántortanítói és rendes tanítói javadalmakká 1 !, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy ezen a vidéken elfogadható, sőt bizonyos értelemben jó viszonyok között éltek a pedagógusok. Ezzel nem akarjuk kétségbe vonni az ország más vidékein élő tanítók rossz helyzetéről nyújtott tájékoztatásokat, csupán a meglevő dokumentumok alapján azt rögzítjük, hogy Galga mente azok közé a területek közé tartozott, ahol a tanítók megfelelő javadalomban (fizetés, lakás stb.) részesültek. I. sz. melléklet „Oskolatanító hivatalt érdeklő rendszabályok, mellyek minden oskolatanítónak, midőn hivatalba lép, eskü letétele mellett általadandók : I. A tanító mint magános ember. 1. Mindenkor tisztán öltözzék. 2. Erköltsi jellemét nevelje, tudományát s hivatalbeli járatosságát, hasznos könyvek olvasásával gyarapítsa. 3. Tsaládja körében, békés életet éljen, ne legyen bor ímelett ülő, nem nyereség rútul kívánója, hanem mértékletes, idegen a hairácsolástól, idegen a fösvénységtől, ki az ő házában jól tudjon elöljárni, ki az ő magzatait engedelemben tartóztassa, minden tisztességgel egyben. 1 Tim. III. II. A tanító, mint polgári társaság tagja. Tisztelettel legyen minden polgári törvények eránt, különösen pedig a közébe vágó 1840-ik 17-ik törvényczikfcelyt minden fcitelhetőleg teljesítse. III. A tanító, mint egyházi társaság tagja. 1. Lelkésze eránt, a hivatalbeli alárendezésit elesniervén tiszteletitel viseltessék és mivel az oskolai s tanítási (közelebbi f elvigyázat gyakorlása a lelkész fő kötelességei közé tartozik, — a tanító az oskolát látogató lelkészt szívesen fogadja, oskola körüli tanátsát bevegye s kövesse, és ha mi nehézségeket tapasztalatid, azokat a lelkésszel bizalmasan közölje. 287
