Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén
vények, majd a falvak határainak tagosításával kialakultak a települések különböző felekezeteihez tartozó egyházi földek tömbjei, amelyek közel száz éven keresztül meghatározó szerepet játszották a kántortanítók javadalmazásában. Tehát ezek most már egyértelműen a kántortanítók fizetésének részei, alapbázisai, míg a községben működő másod-, harmad- stb. tanító javadalmát a népoktatásról iszóló különféle törvények és rendeletek szabályozása alapján meghatározott pénzösszegben kaptáik. A kántortanítók — több helyen — a különféle javadalmak pénzbeni átváltását, megváltását kérték, mert így egyrészt biztosan tudhatták jövedelmük nagyságát, másrészt a forintra átváltott deputatum, oantatio stb. javadalmakat nem kellett külön-külön beszedniük, hanem az eklézsia pénztárából fizetésként kapták meg. A kántortanítók törekvései nem mindenhol találtak meghallgatásra, és még a századvégi díjlevelek is a régi gyakorlat szerint készültek, a javadalmakat a 100—150 év óta fennálló módszerekkel kellett összegyűjteniük. Érdekes módon a bérfizetésnek még élt a hagyományos módja, mely szerint a conventiós alkalmazottak rendszere szerint évente, esetleg fél-, negyedévenként kapták kézbe a javadalmakat, mindig annak függvényeként, hogy mennyi pénz (termény stb.) volt az egyház kaszszájában. Ugyanis az egyházi jövedelmek lassú gyarapodása miatt előfordult a bérek kifizetésének elmaradása, elhalasztása is. Az egyháztagokat is — különösen a reformkori eszmék elterjedését követően — állandóan foglalkoztatta az egyházi tisztségviselők fizetéséből származó, reájuk háruló terhek nagysága, mértéke. Az igazságos, a vagyoni helyzeten alapuló egyenlő és közös teherviselés kiszámítása, meghatározása nem is lehetett olyan könnyű dolog. Nagyon érdekes ebből a szempontból az aszódi ev. egyháznak a munkaváltság pénzbeni átváltásáról és arányos szétosztásáról készült tervezete. 114 Az összeállítás nemcsak a tényleges munkaváltság szétosztásából érdekes, hanem a különféle munkafolyamatok leírása szempontjából is. Innen megtudhatjuk, hogy nemcsak az 1860-as éveikben, hanem ezt megelőzően is miképpen munkálta meg az egyház a régebbi időben is a tanítók földjét. Ilyen vonatkozásban ez már nemcsak Aszódra érvényes, hanem általában más, Galga menti községékre is. Az aszódi ev. egyház 1863. május 10-i közgyűlési határozata szerint bizottságot küldött ki, melynek célja: „...dolgoznánk ki egy tervet, mely szerint az egyház hivatalnokai földjeinek megmunkáltatása, valamint az egyház épületeinek tisztogatása s rendbentartása körül előkerülni szokott napszámok, s minden egyéb évenként rendesen előforduló egyházi közmunkák, ezentúl ne természetben állítanának ki, hanem az illető munka kötelezettek által készpénzben megváltatnának.. ,". 115 A tervezetből most csak a tanítóra vonatkozó részeket mutatjuk be: 1. Szántás Tanítónak 2 hold őszi alá háromszori szántás = 6 hold; 2 hold tavaszi alá egyszeri szántás = 2 hold. A szántást holdanként 2 forintjával számítják. Ez tehát 16 Ft. 2. Aratás 2 hold őszi aratása után csomónként 3 Ft-jávai, 2 hold tavaszi aratása után csomónként 2 Ft-jával = 12 Ft 50 kr. 3. Gabonatermés behordása 2 hold őszi, 2 hold tavaszi és V2 hold kerti termék behordása — holdanként 1 Ft 25 kr = 5 Ft 75 kr. 280
