Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén
A GALGA-VIDÉK Vizsgált területünk Pest megye északkeleti szeglete. A Dél-Cserhátban eredő Galga patak Ácsánál (szélesíti ki aszimmetrikus völgyét, azt egyre bővítve Túra és Boldog térségében az Alföld síkságába simul, vizével pedig Jászfényszarunál a Zagyvába torkollik. A falvak gyömgyfüzérszerűen kapcsolódnak e kis vízfolyáshoz, mely napáinkban békésen csordogál szélesre és mélyre ásott árkában, ám sokkal veszélyesebb volt az elmúlt századokban, amikor emberkéz még nem zabolázta meg. Tavaszi hóolvadáskor, vagy különösen nagy nyári esőzések idején kilépett medréből, elöntve a rétekét, kaszálókat, a mélyebben fekvő szántóföldeket, sok esetben a falvak házaiban is számos kárt okozott. A természet az ittlakók számára meglehetős minőségű szántóföldeket biztosított, amelyeket nagy erdők vettek körül. A déli lejtőjű dombok, meg a homokos lankák szőlőtermesztésre nyújtottak lehetőséget. A Galga-völgy vizes rétjei, legelői nagy csordáknak nem biztosítottak elég táplálékot. Már ősidőktől fontos utak vezettek át a Galga-vidéken. A XVIII. és XIX. században a Pest—Miskolc—Kassa nagy forgalmú nyugat—kelet irányú főútvonal (majd vasútvonal) kapcsolta a tájat az ország «más részeihez, közlekedéséhez, kereskedelméhez, ám nem elhanyagolhatók a dél-nógrádi vidékekhez vezető kisebb, valamint a Balassagyarmat és Vác irányába vivő jelentősebb útvonalak sem. Ezek metszéspontjában fekszik Aszód. Mezővárossá alakulása a XVIII. század közepén törvényszerű volt. A török kiűzése után a Galga-vidék településeiben kevés lakost találtak az összeírok. A földesuraságok közül csak néhányan tudták Igazolni jussukat, ezért új birtokosok jelentek meg e tájon. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának leverése után, a XVIII. század második évtizedére aztán kialakultak azok a birtok- és ennek nyomán vallási viszonyok (cuius regio, eius religio), amelyek a XVÏÏI. és XIX. századra meghatározták a Galga-vidék fiálvainák életét. A ritkán lakott területekre természetesen telepeseket hoztak a földesurak, és megengedték a belső vándorlás nyomán fundust kérők letelepedését is. A későbbiek megértéséhez szükségesnek tartjuk, hogy az érdekelt települések földesúri, vallási, népességi viszonyait bemutassuk. Mindezek ugyanis szorosan kapcsolódtak a tanítók életviszonyaihoz. Ácsa földesura a Prónay család. Evangélikus köznemesek, akiket II. József báróságra emelt. A család több tagja jelentős szerepet játszott a magyarországi evangélikus egyház életében. így pl. for. Prónay Gábor (1748—18,11), aki mint világi felügyelő harcolt egyháza jogaiért. A felvilágosodott magyar nemesség vezéralakja, aki hatalmas könyvtárat létesített a család ácsai kastélyában 11 (a második világháborúban a levéltárral együtt megsemmisült!). II. József idején tankerületi főigazgató, ám később ő is, mint több társa (így pl. br. Podmaniczky József) meghasonlott a „kalapos király" magyarországi politikájával. 12 A család XIX. században élt — most már az arisztokráciához tartozó — tagjai is jelentős szerepet játszottak hazánk, ezen belül az evangélikus egyház életében. A Prónayak ácsai birtokukra engedelmes evangélikus szlovák jobbágyokat telepítettek. Az uraság volt az iskola kegyura. Különös figyelmet érdemel, hogy a XVIII. században, amikor a Pest megyei evangélikus esperesség megalakulása után még nem tisztázódott, hogy hol legyen az egyházmegyének középfokú tanodája, Ácsán is létezett grammatikai iskola. 13 Az első ácsai tanító, akiről tudunk, Konltsek Mátyás (1702). 14 A falu lakosságának túl249