Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén

az egész ország viszonyait bemutató jellegüknél fogva a szerzők nem vállalkozhattak a részletes elemzésre. Megjelentek olyan helytörténeti jellegű feldolgozások is, amelyek 'egy-egy megye, táj vagy éppen iskola neveléstörténetét, iskolaügyi helyzetét mutatják be.

3 Ezekben is foglalkoznak a szerzők a pedagógusok különböző korban történő javadalmazásával, ám e művekben is csupán részcél meg valósításaként, a helyzetnek mintegy illusztrálásaként. Természetesen nem is olyan egyszerű dologról van szó. Az iskolák belső életének milyensége és ezen belül a tanítók, tanárok életviszonyai a XVIII. és XIX. században roppant különbözőek voltak. Ahány falu, ahány város, ahány vallás az adott településen belül, megannyi iskola. Mind-mind más adottságokkal rendelkezett, aminek következtében a tanítóknak, tanároknak életviszonyai ,is mások, egymástól több esetben alig, más esetben jelentősen eltérőek. A pedagógusok helyzetének részletes bemutatását sok lesetben a források korlátozott volta is nehezíti, sőt egyes időszakokra vonatkozóan egyszerűen lehetetlenné teszi. Az elkövetkezőkben megkíséreljük, hogy légy kisebb táj, a Galga mente településeinek iskoláiban, a XVIII. és XIX. században működő tanítók életviszonyait bemutassuk, törekedve a változásokra, a fejlődések ábrázolására. Azonban még ilyen kis táj esetében sem törekedhetünk a teljességre. Egyrészt azért, mert a könyv terjedelme ezt nem teszi lehetővé, másrészt azért, mert a különböző falvak, felekezetek iskoláiról a meghatározott két évszázadnak nem minden szakaszából áll rendelkezésünkre megfelelő levéltári forrásanyag. így tehát tanulmányunk inkább adatokat nyújt a tanítók életviszonyainak bemutatásához, a teljesség igénye nélkül. Mindazonáltal megjelöljük azokat a területeket, amelyeket további kutatással érdemes még feltárni. A Galga-vidék iskoláiról több, kisebb lélegzetű dolgozat, tanulmány látott már napvilágot. A legrégibb az aszódi gimnáziumnak az évkönyvsorozata, amely 1872-től — néhány éves megszakítással — 1944-ig folyamatosan megjelent.

4 Ezekben a füzetekben természetesen a gimnázium történetére vonatkozó adatokat találjuk meg elsősorban, ezen belül azonban sok informa diót szerezhetünk a tanárok életviszonyairól is. Ám az évkönyvben megjelent, az iskola történetére vonatkozó visszatekintések sajnálatos módon hibás és téves adatokat tartalmaznak. Különösen vonatkozik ez Petry Gyula tanulmányára,

5 amely a köztudatban elterjedt, és mivel ezt megcáfoló, kiigazító újabb iskolatörténet még nyomtatásban nem jelent meg, más szerzők is erre hivatkoznak akkor, amikor az aszódi gimnáziumról írnak.

6 A tévedések elsősorban abból adódtak, hogy sem Petry Gyula, sem nyomában az liskolatörténeti visszapillantások szerzői nem végeztek levéltári kutatásokat, nem eliemezték kellőképpen a XVIII. századi állapotokat, továbbá a kor felfogása alapján csak akkortól minősítették az aszódi iskolát „gimnáziumi" szintű tanintézménynek, amikor már — az akkori ismeretek szerint — külön tanító tanított a nyelvtani és külön az elemi iskolában. Még olyan nyilvánvaló adat mellett is elmentek, mint Korén István professzornak az evangélikus főhatóságához írt és közismert jelentése, mely szerint: „Aszód már száz esztendő óta az egész pesti, nógrádi és hevesi vidék által, mellynek közepében fekszik, a latin iskolára legalkalmasabb helynek ismertetett el. Iskolája a kitűnő jótékonyságú földesuraság, nsgos Podmaniczky bárók családja által nem csak felépítetvén, hanem nagylelkűleg is patronáltatván, évenként sok ifiút a magasabb tudományos pályára előkészített egészen a szónoklati osztályig."

7 246