Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Máté Bertalan: Adatok a ceglédi nagygazda-alkalmazottak javadalmazási viszonyaihoz a 19. században
küktől a farsangkor három, ëletve egy másik, meg nem nevezett alkalommal szintén három nap mulasztásért 6 forintot vont le. 69 A szintén 1869-re felfogadott kisbéres bérét, juttatásait biztosan nagyobb levonás terhelte, mert ő több alkalommal, télen, vásárkor, és egy hosszabb idejű — ismeretlen okú távollét miatt maradt ki a munkából, és összesen 22 napon át nem dolgozott. 70 Az 1860-as évekre vonatkozóan az összes vizsgált forrás közül egyéb nagygazda alkalmazottról csak az Agai-féle gazdasági napló tud. 71 Ez az adat 1866-ból való és egy dohányosnak felfogadott személy javadalmait rögzíti. Nincs korábbi összehasonlításra alkalmas adatunk, így ezeket a juttatásokat érdemben elemezni nem tudjuk, közreadásukat mégis szükségesnek tartjuk, annál is inkább, mert az elkövetkezendő néhány évtized során lesz módunkban ugyanilyen munkára vállalkozó személy bérezési formáival összevetni, és a hasonlóságokat, eltéréseket megállapítani. Jelen esetben nem a korábbiakhoz hasonló alkalmazási formulával van dolgunk, hanem tulajdonképpen egy folyamatosan, egész éven át vezetett lajstrommal. 72 A feljegyzést vezető gazda azokat a pénzösszegeket rögzíti, amelyeket valamilyen konkrét élelmiszer, ritkább esetben a dohánytermesztéshez szükséges palánta vagy munkaeszköz megvásárlására ebb., a dohányosnak juttatott. Az élelmiszerek vagy élelmiszer-alapanyagok nagyobbik részét a felfogadó gazda természetben adja ki és annak pénzértékét tünteti fel mintegy a munkabér gyanánt. Az élelmezéssel kapcsolatban nem álló kiadások a következők: dohánypalántára 5 Ft, kapára 1 Ft 30 Ikr, őszi vásárkor 1 Ft 10 fcr és „máskor szükségre" 1 Ft, illetve egyes metszőkésre 22 kr, abrakra 1 Ft 80 kr. Egyébként készpénzt — három alkalommal, általában 20—30 kr-t csak só vásárlására juttatott az alkalmazó. A többi élelmiszert vagy terményt a sajátjából részletenként adta át a dohányosnak, és ezeknek napi folyó árát a (tételek mellett feltüntette. A feljegyzések szerint az átadott termények és élelmiszerek összesen a következők valtak: 3 mérő és 10 icce búza, 6 véka árpa, 2 véka rozs, 4 kenyér, 2 icce zsír és 15 icce kása, amelyek pénzben kifejezett értéke: 34 Ft 10 kr. Ennél többet sajnos nem sikerül megtudni a dohányos javadalmazásáról, jövedelméről, illetve a betakarítás utáni, a felfogadója és közte történt elszámolásról. Nem tudunk semmit származási helyéről, a dohányföld nagyságáról, határbeli elhelyezkedéséről, de a dohányos családjáról, mint esetleges potenciális munkaerőről sem szólnak az ^grai^féle feljegyzések. Nézzük ezután röviden, hogy miként alakultak a gabonaárak a gazdák elszórtan fellelhető adatai szerint az 1860-as években. Az 1864 és 1866 között aratott árpáért 1867 januárjában 5 Ft 50 kr-t és 5 Ft 70 kr-t kértek, ugyanebben az évben a tisztabúza mérőnkénti ára 8 Ft 40 kr, a zabé 3 Ft 20 kr, a kukoricáé pedig 5 Ft 50 kr volt. 73 Másik feljegyzés szerint 1867 áprilisában az árpa mérőjéért 4 Ft-ot és 5 Ft 20 krnt, a búza mérőjéért pedig 8 Ft 50 kr-t kellett adni. 74 Ezek az adatok szórványosak és csak két gazdasági napló hasonló adatainak a szerencsés véletlen folytán történt egyidejű (1867) bejegyzése alapján alkalmasak arra, hogy a fentebb vázolt javadalmak és juttatások pénzértékét 238
