Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században

az 1696-ban felmért mennyiségnek csak 28,19%-a. A szőlőbirtokok nagysága 1—7 kapás között mozgott, azonban csak azok a szőlőbirtokosok kerültek be az összeírásba, akik jelentősebb szántóval is rendelkeztek. Rendkívül kicsi az összeírt rétek területe is, mindössze lltya falcastrum.

34 Ezek azonban már nem bérelt területek, hanem az érdi határban találhatók. Óvatos becslésiekkel megalapíthatjuk, hogy az 1715-ös összeírás a családok 74 részére, a szántóterület 75-ére, a rétek 74-ére, a szőlő 73-ára vonatkozik, ha a XVIII. század eleji stagnálást figyelembe is vesszük. Nem jobb a helyzet az 1720-as összeírással sem, amelyben mindössze 24 családfő szerepel: 13 jobbágy és 11 zsellér. 1720-ban valamennyi összeírt jobbágy rendelkezett szántóval és réttel, 10-nek szőlője is volt. A zsellérek közül a szántó mellett 8-nak volt rétje, 6-nak szőlője. Az 1720-as anyag — 1715-höz képest — legtöbb új adatot a rétek összeírásával ad. Ш már 21 rétbirtokos szerepel, 39 falcastrum területtel. A szánták esetében isimét csak a nagyobb birtokok kerültek az összeírásba. Az egész számba vett szántóterület 590 р. k. volt, amely egyenlőtlen arányban oszlott el az egyes birtokosok között. 6. sz. táblázat A SZÁNTÓK NAGYSÁG SZERINTI SZÓRÓDÁSA 1720-BAN szántóterület р. k. parasztgazdaságok száma 1—5 1 4,17 6—10 — 11—15 4 16,66 16—20 2 8,34 21—25 6 25,00 26—30 3 12,50 31—40 7 29,16 41— 1 4,17 max.: 42 р. к. összesen 24 100% A jobbágyok és zsellérek között kezdtek elmosódni a különbségek. A 21— 30 p. k. közti kategóriába mindkét csoportból tartózták, sőt két összeírt zsellér szántója meghaladta a legszegényebb jobbágyokét. A szőlők esetében az öszszeírás rendkívül szegényes. Készítői mindössze 16 szőlőtulajdonost jegyeztek fel, 54 kapás területtel, és mellettük a szomszédos községek lakói 13 kapás nagyságú szőlőket birtokoltak. Az 1715—1720-as összeírás (megjegyzései szerint Érd a jó adottságú településekhez tartozott. A földet 3 nyomásban művelték, az elvetett mag a négyszeresét hozta meg. Saját rétjük kevés volt, a meglévőn egy holdról átlag egy szekér szénát kaszáltak. A legelőket közösen használták, ezekre nem is vonatkoztak az összeírások adatai. Szőlőhegyük gazdagon termett, kapásonként egy urna

35 bor lett a termés, amit könnyen értékesíteni tudtak. Erdejük nem volt, épületfát és tűzifát idegenből szerezhették. A föld fekvése jó volt, termékenysége közepes, művelése nehéz. A terményeket Budán értékesítették, hasznuk volt a dunai malomból és a mészárszékből is. Érd és Tárnok a környező pusztákkal (Diósd, Berki, Százhalombatta) 1722ben lett ténylegesen ÍZZésházi/^birtok. A területek visszaváltásakor az új földesúr összeírást rendelt el, amelynek végrehajtására még 1722-ben került sor. Ha az uradalmi felméréseket összevetjük az államiakkal, látható, hogy mennyi193