Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Kocsis Gyula: Egy mezővárosi család gazdasági-társadalmi törekvései Cegléden (1730–1930)

kavágó, 5 igásszekér volt. Az állatállomány 29 marha, 12 ló, 37 sertés (7. számú kép). De ez a gazdaság az első világháború következtében tönkrement.

33 Fiai közül Mihály a háborúban meghalt, István református tanító megsebesült, Ferenc elköltözött Ceglédről, László pedig mészáros lett. Mindezek következtében a család korábbi magas társadalmi presztízsét elvesztette, a helyi „úri" középrétegbe süllyedt. A kutatás kezdetén csak egy személy, egy mezővárosi jobbágy életútját akartam rekonstruálni, hogy gazdasági naplójának bejegyzéseit jobban értelmezhessem. A munka folyamán ennél sokkal tágabb lehetőségek tárultak fel előttem. A szerteágazó, 'de mégis jól körülhatárolható család a mezővárosban élő parászt -^polgárok minden rétegét jól reprezentálja a magyarországi feudális rend utoilsó századában és a kapitalizmus első évtizedeiben. Az 1810—48 közötti időszakban jobbágyként is jelentős földvagyont fölhalmozó ágak jól érzékeltetik a feudális renden belül feszülő, a társadalmi rend megváltozását előidéző erőket. Ugyanezen ágak további sorsa egyben a magyar mezőgazdaság, ipar és társadalom kapitalista fejlődésének korlátozott felemás megvalósulását is szemlélteti. Természetesen az összegyűjtött és csak részben bemutatott forrásokból sokkal részletesebb elemzésre is lehetőség nyílik a feldolgozás egy későbbi stádiumában. Csurgai Ferenc (1756—1838) végrendelete 1831. április 16. Én alább is megírt ör. Csurgai Ferenc beteges állapotomat érezvén, ép egészséges elmémmel örököseim közt következendő önkényes rendelést tettem iször Közönséges tudományul akarom azt tenni, hogy minden nemű Ingó s Ingatlan javaim magam szerzeményeim kivévén két 4fű Tinót egy Tehént egy Üszőt rúgott borjúval s egy lovat, mert ezen járó jószágban b. édes Atyám után, nevezetesen Csurgai István után örökösödtem, következésképpen elő nevezett jószág mint ősiség tekinthetik. 2szor Mint hogy Csurgai István fiamat Szütcs Mesterségre 32 ft fizetésért kitaníttattam, Mesterré tettem s illendően, tehetségemhez képest nem csak kiházasítottam, hanem annak lakházat is vettem, mind azon által ezúttal rendelem, hogy Csurgai Ferenc és János vélem lakó s gazdálkodó fiaim István fiamnak Javaimból Négyszáz fkát ve. halomásom után kifizessenek. Az esetben pedig, ha István azzal meg nem elégedne, tehát akkor az első pontban nevezett ősi járó jószágot mind juttassák nékie által, és azzal egyedül meg kelletik nékie elégedni, de már az 400 fkát akkor nem fogja kapni. 3szor Azt rendelem, hogy halomásom után minden nemű ingó és ingatlan javaimban, járó jószágaimban Csurgai Ferenc és János mint tulajdon szerzeményeimben egyenlően osztozzanak, tekintvén azt, hogy vélem serény Iparkodással több esztendők által gazdálkodtak és a gazdaságot szaporították. 4szer A Reformata Szt Eclesiára hagyok tíz ft. ve. Hogy ezen önkényesen tett testamentumi rendelésem én előttem szorul szóra felolvastatott, és én azt mindenekben jóvá hagytam légyen, ugyan ezért azt ezennel saját kezemmel tett nevem aláírásával erősítem. Czegléden 16ik Apr. 1831. Csurgaji Ferenc Mi előttünk mint meg hívott tanúk előtt Kamasz János MK Tanácsbeli Csurgai Mihály Tanácsbeli Csurgai István (1795—1831 kódszáma F. X.) szűcsmester végrendelete 1826. május 21. Én alább is meg írt Csurgai István érezvén súlyos beteges állapotomat, nehogy történhető halomásommal testvéreim és Tóth Mária hitvesem közt csekély tulajdon 150