Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Kocsis Gyula: Egy mezővárosi család gazdasági-társadalmi törekvései Cegléden (1730–1930)

szerzett. Ekkor már felnőtt, házas fiával, Jánossal (I. II. B) gazdálkodott. Ez a János (I. II. B) apja halála után (1827) egyetlen fiúgyermekként vehette át a gazdaságot és 18384эап, illetve 1840-ben újiabb nyolcadtelekkel gyarapította. A város tekintélyes polgárai közé tartozott. 1848-ban évi 500 forintra becsült jövedelme alapján felvették a megyei „esküdtszéki képességgel bírók" jegyzékébe.

8 1946 májusában 8275 forinton megvette idős Orosz Sámuel 3 fertály tanyai földjét, azzal a feltétellel, hogy csak a termés betakarítása után veszi használatba. 2000 forint foglalót letett, a fennmaradó összeg kifizetésére Kisasszony-napot kapta határidőként.

9 A föld árának megfizetéséhez kölcsönt kellett felvennie Heller M. és társa — Pesiten bejegyzett fuvarozó — (Hay Jakab, abonyi) cégtől. Igaz ugyan, hogy 1847 áprilisában eladta korábbi egy fertály nyomási földjét 2500 forintért, de tartozását még így sem silkerült kifizetnie.

10 A föld műveléséhez felnőtt fiain, Istvánon és Jánoson kívül még 3 bérest és egy kanászt is alkalmazott. Nagyobb területen dohányt termeltetett 2 jászkiséri és 1 besenyszögi feles dohányosával, máskor egyszerre 9 dinnyésnek is kiadott földet, szintén feles művelésre.

11 1853-ban ugyan megosztotta birtokát két fia között, mindjárt két tanyát is építettek, de a birtok telekkönyvileg osztatlan maradt, így 18604g mindhárman kölcsönösen feleltek egymás adósságaiért. Annál is inkább, mert lényegében továbbra is közösen gazdálkodtak, amint ez az 18624oen felvett záilogolási jegyzőkönyvből is kiderült. Mivel ekkor még mindig nem fizették vissza a földvásárlásra felvett összeget, ingó és ingatlan vagyonúikat a hitelezők zálog alá vetették. Az 51 kh tanyai szántót 7140 forint, a 2,5 kh bercelalji bonafica szántót 350 forintra becsülték. (A jobbágytelkek hiányosságainak pótlására az 1786., majd az 1820. évi határrendezéskor a berceH dombok alatt adtak javítást — „bonificatiót".) A tanyai épületeket (2 (lakóház, 2 istálló, 2 dohánypajta) 210 forintra, a városi házat 330 forintra értékelték. A két tanyán 6 veremben 35 mérő kétszerest, 35 mérő árpát, 33 mérő zabot 353 forintra, két árpaszalma-, két búzaszaimakazlat és 3 boglya szénát 252 forintra vettek föl.

12 A 6185 osztrák forintnyi tartozásuk fejében (ebből 4565 forint a tőke, a többi kaimat) egyik hitelezőjük, az abonyi Hay Jakab 1864-ben megvette tőlük a több mint 8000 forint értékű ingatlanaikat, oly feltétellel, Ihogy 12 év múlva 7200 forintért visszaválthatják. A vevő náluk hagyott mindent szabad és ingyenes használatban, de minden év február 28-ig 600 forintot kellett fizetniük a visszavételi összeg törlesztésére. 1866-ig egy krajcárt sem fizettek a törlesztésbe, ezért az új tulajdonos kötelezni akarta őket a kiköltözésre. Az ínséges időjárásra való hivatkozással újabb haladókot kaptáik. Továbbra sem fizettek, ezért Hay Jakab eladta földjüket Szalay Sámuel ceglédi ügyvédnek, akivel még 1869-ben is a Királyi Tábla, majd a Hétszemélyes Tábla előtt is pereskedtek. 1869-ben, elvesztvén a pert, ki kellett költözniük korábbi birtokukból.

13 Az idős apa 1875-ben (87 éves korában), a fia János (I. II. B. 4) pedig 1902-ben (82 éves korában) napszámosként szegényházban halt meg. Másik fia, István (I. II. B. 1) pedig Mikebuda 1862. évi felosztásakor birtokot vásárolt, de nem silkerült meggyökeresednie.

14 1871-ben Cegléden halt meg. Mindketten élő férfi leszármazott nélkül haltak meg, így ez az ágazat kihalt. Idősebb István (1704—1787) korban következő fia, János (1737—1806, felesége Orosz Hona) szintén még első féleségétől származott, ö 17704»en, 7 évvel házassága után vált önálló gazdává

15 (lásd a 6. számú táblázatot). Az 1773. évi urbárium és a dikális összeírások szerint János ekkor 5

/s-<ad telket birtokolt, és a föld műveléséhez szükséges állatállománya is megvolt. Az 1780-as évek ele-