Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

praebendálvan (javadalműi bírva) azt, hogy ők annak előtte sem jártának harmincados útban és nem is attak soha harmincadot senkinek az után sem akarnak adni."

52 Glosius lefoglalta s nem is szabadítja fel a Kamara híre nélkül. Nem kizárt, hogy a váciak olyan privilégiumra hivatkoztak, melyet a város régen kapott, s 150 évvel később újból annak kikutatásán fáradozott. Harc a szabad borárulásért a XVIII. században Az 1767-ben kiadott úrbéri rendelet nyomán készült Vácott is az Urbárium. A szegény nép úgy tájékozódik, hogy az Urbárium biztosítani fogja számukra is a kocsmán kívüli szabad borárusítást. 1770-ben a tisztújító közgyűlésre egyes polgárok kérést nyújtanak be, hogy az uradalom járuljon hozzá a szabad borárultatáshoz. Minden akó után szívesen {megadnák azt az összeget, amit az uraság a kocsmán elvesztene.

53 Kérésük nem teljesül, annak ellenére többen megkísérlik szabadon eladni borukat, de keservesen meglakolnak érte. Nagy Mátyás és mások ellen eljárás indul 1774-ben a tiltott borárulásért. Következő évben Kép János és társai kérésükkel szervezetten lépnek fel az uraságnál és panaszukkal a vármegyénél. Kívánságukat azzal indokolják, hogy a nagy porciókivetés miatt szeretnének valami keresethez jutni. „... a szegénység megszorulván több kevesebb akó avagy pint borokat eladván" annak következtében „uraság által ki tíz, ki húsz, ki harmintz, sőt több forintokon is, mint mondják büntettetett, holott az 1550. észt. Decretalis 36. Articulus világosan (még hol bor nem terem is) bizonyos időben a boráruitatást kegyesen megengedte".

54 Hiába minden lépésük, négy éven keresztül egészen a királynő trónusáig instanciáztak, eredménye Kép János és társainak kemény büntetése: tizennégyükre 202 botütés és a mérhetetlen megszégyenítés.

55 Az Űriszék ítélete nyomán öt év múlva ismét csattog a pálca Bartos József és Kálmán György hátsó felén, mely három napli carcerral (tömlöc) folytatódik.

56 De most már a város vezetősége is a szabad királyi várossá nyilvánítással köti össze a szabad boráruitatás elnyerését. A kocsmárolás jogát II. József ítéletével megkapják 1787-ben, a városi jogállást pedig állítólag az uralkodó kilátásba helyezte. Halála után engedménye érvényét veszti. Hiába fordulnak a püspökhöz, mint földesurukhoz, válasza csupán annyi, ő nem tehet semmit, az ország végzése volt így.

57 A szabad királyi várossá nyilvánításért a tanács minden polgárt áldozatra buzdít: ,,.. . kinek, kinek tudni kell, hogy a város a borárulás végett sóhajtozik és ezen borárulás a fölszabadulásban benn foglaltatik, azért közönségesen a hivatalosak intetnek, hogy tétovázással ne legyenek, mert azáltal a város utolsó boldogtalanságra juthat és hogy még a maradékok is siratni fogják".

58 A városházán hatszázan jelennek meg, s kérik küldöttség menesztését a királyhoz.

59 II. József utóda II. Lipót megígéri, hogy kérésüket koronázása után teljesíti. Kérelmüket a trónörökösnek, Ferenc főhercegnek adták át, „panaszolván, hogy a boráruitatás mind a Tekintetes Vármegye, mind pedig az Uraság által eltiltva légyen, holott a váci népek egyedül egy élelme a bor, mivel a minemű gabona itten terem alig az 9 ezeré és több föllül álló népnek csak tizedik részinek elegendő, egyébként borbul köHetik nékiek élelmet és táplálásokat sze14