Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Magyar Antal: A ceglédi katolikusok háztartásszerkezete a 18. században

főt tett ki. Gazdásági helyzetükről nem lehet tiszta képet adni, inert csak egy családfőnél jegyeztek fel 2 üszőt és 30 birkát, a többi állatállományát nem ismerjük. A nevek szerint: (Marosi András, Szűcs Márton, Milus András, Kovács Mihály, Vígh Mihály, Ország Mihály családosok, és a többiek magányosok) magyar származásúak voltak és feltehetően a környékből kerülték ide.

5 Az 1773-as katolikus összeírásban ezeket a családneveket összesen Ш személy viseli. A 18 személyből 14-et Kovácsnak hívnak, amely nagyon gyakori családnév, így később is költözhettek (be ily nevű családok. Mindezek alapján arra kell gondolnunk, hogy az 1734-ben összeírt katolikus családok nem gyökereztek meg itt Cegléden. 1760-ra a katolikusok lélekszáma imintegy 1000 főre, 1763-ra mintegy 1651 főre, 1773-ra pedig 2181 főre emelkedett. Ugyanebben az évben 3699 református és 91 evangélikus élt Cegléden.

6 A XVIII. századnak ez a hetven esztendeje azonban nemcsak a népesség számbeli gyarapodásának, hanem a termelő eszközök, (állatállomány, szántóterület) rohamos növekedésének az időszaka is volt. A fenti folyamat eredményeit felhasználva fokozatosan erősödött a jobbágyok feudális, földesúri kizsákmányolása is. A hódoltsági időszak szabadabb pénzbeli adózását egyre jobban felváltotta ismét a természetbeni adó, s a földesúri majorsági gazdaságok kiépülésével egyes vidékeken márnmár elviselhetetlen mennyiségűvé szaporodott a robot. A jobbágyok földesúri kizsákmányolásának megfékezése és terheinek országos egységesítése céljából hajtották végre az 1770-es években az úrbéri rendezést. A dolgozatban az 1773-ban készült urbáriumtervezet és az ugyanabban az évben készült katolikus lélekösszeírás elemzésiének eredményeit közlöm. A rég múlt időkkel foglalkozó ember számára különösen nagy örömöt okoz, ha eredeti dokumentumok jutnak a kezébe, s ezekben elmélyedve szerezhet új ismereteket. Különösen nagy örömöt és felcsigázott érdeklődést jelent, ha ezek az eredeti iratok városa, ősei életére nyitnak világot, még akkor is, ha kicsi az a gyertyafény. Ha kis területet világítanak is meg fényükkel ezek a korabeli hiteles feljegyzések, összeírások, mégis bővítik a látóhatárt Visszafelé, a homályba rejtőzködő múltba. Ez a két említett összeírt adathalmaz külön-külön is érdekes, tanulságos, összevetésükre azonban különösen csábít az, hogy egyazon évben készültek, egymástól teljesen függetlenül. Az urbáriumtervezetben minden ceglédi jobbágy, házas és hazátlan zsellér szerepel. A jobbágyok a birtokukban levő jobbágytelkek mennyiségének, valamint az utána járó földesúri adók és robotnapok mennyiségének feltüntetésével. A zselléreknek és hazátlan zselléreknek telkük nem volt, így csak fizetendő adóikat és a teljesítendő robotnapjaikat sorolja fel az urbárium. A ceglédi jobbágyság teleknagyság szerinti megoszlását, a város társadalmán belüli rétegződését már több szerző ismertette korábban is. De az egyes iteleknagyság-kategóriák mögött rejtőző gazdaságszerkezet, háztartásszerkezet megismerésére, tudomásom szerint, még nem történt próbálkozás. Ehhez a vizsgálathoz ad alapot az 1773. évi lélekösszeírás, amelyet a ceglédi Római Katolikus Ópiébánia levéltárában őriznék. Az összeírás házanként, háztartásonként haladva sorolja fel a Cegléden élő katolikus és evangélikus honoráeiorokat, jobbágyokat, házas és hazátlan zselléreket. Először megmondja, kinek a házában Iáknak, majd a (háztartásfővel kezdi a felsorolást. A háztartásfő után a feleség, majd a gyermekek következnek, általában nem születési sorrendben, hanem nemük szerint csoportosítva. Ez után következnek az ugyanabban a házban lakó, de külön háztartást alkotó újabb személyek. 125