Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Nagy Varga Vera: A ceglédi reformátusok házassági kapcsolatai (1723–1810)

könyvek első kötetét 1723-ban kezdte vezetni Miskolczi János prédikátor.

7 Ez a kötet 1723—1810 közötti házasságkötések bejegyzéseit tartalmazza, továbbá a keresztelteket 1723—1764 és a halottakat 1758—1772 között. Az anyakönyvet író különböző prédikátorok (Miskolczi János 1723—1758, Regétzi István 1758— 1761, Setéth Mátyás 1761—1781, Mótsi Mihály 1781—1809) kisebb-nagyobb eltéréssel folytatták bejegyzéseiket. Az első évtizedekben gyakori volt (különösen a vidékről hozott feleségek esetében), hogy nem jegyezték fel az asszony nevét (pl.: „Császár András hozott feleséget Monorrul 1724. nov. 21."). Mintegy 10 esztendős időszakban (1773—1781) a prédikátor bejegyezte az esketettek életkorát is. A társadalmi rétegződésen belüli hovatartozásról ritkán szól az anyakönyv, többnyire csak a legalsóbb társadalmi réteghez tartozó szolgák, szolgálók házasságkötésénél utal erre; illetve a vidékről származó iparos és honorácior férfi foglalkozását említi. 1804—1810 között rendszeresen közli a házasuló férfi foglalkozását. Néhány esetben az 1780-as évek végén házassági egyezségekre (móringlevelekre) is hivatkozik. Az általam vizsgált időszakban 1723—1811 között összesen 4060 olyan házasságot kötöttek, amelyben a házasfelek mindketteje, de legalább egyike ceglédi volt, így bejegyzést nyertek a ceglédi egyházközség matrikulájába. A 4060 házasságból 656 (16%) volt olyan, amelyben a házaspár egyik tagja vidéki volt. A 656 vidéki házastárs 57 településről származott. Az adatok feldolgozása nem mintavétellel, hanem minden egyes adat felhasználásával történt. Az (1. számú) térképen azt az 57 települést jelöltem meg, amellyel a ceglédi reformátusok házassági kapcsolatban álltak. A kapcsolatok intenzitása szerint 3 csoportot különíthetünk el: az első csoporttól a harmadikig erősödik a házassági kapcsolatok intenzitása. 1. 37 településsel — 65% — csak véletlenszerű volt a ceglédi reformátusok kapcsolata. A település melletti szám, a házasságkötések száma. BÉKÉS 2, BÉNYE 1, BUGYI 1, DABAS 1, DEBRECEN 2, ETE 1, FÓT 1, GYOMA 2, GYÖMRÖ 2, HAJDÚBÖSZÖRMÉNY 1, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1, IZSÁK 1, KISKUNHALAS 2, KISKUNFÉLEGYHÁZA 1, KISKUNLACHÁZA 1, KÖRÖSTETÉTLEN 2, KUNHEGYES 2, KUNMADARAS 1, KUNSZENTMIKLÓS 3, NAGYRÉV 1, NYÁREGYHÁZA 2, ÖCSÖD 2, PAKS 2, PÉCEL 3, RÁCKEVE 2, RÁKOSPALOTA 1, SOLT 1, SZALKSZENTMÁRTON 1, SZIGETSZENTMIKLÖS 2, TÁPIÓBICSKE 1, TÁPIÓSZELE 1, TÁPIÓSZENTMÁRTON 1, TISZAFÖLDVÁR 2, TISZAKÜRT 1, TÖRTÉL 1, ÜLLŐ 2, VERESEGYHÁZ 1. Figyelemre méltó, hogy a közeli Tápió-vidék három településével nem alakult ki szoros kapcsolat. Ennek oka részben a felekezeti különbség volt. Nagykáta a ceglédi református anyakönyvben egyszer sem szerepelt. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert Örsi Julianna a Tápió-vidék katolikus anyakönyveinek adatait vizsgálva, éppen Nagykáta esetében — Ceglédet, mint jelentősebb házassági kapcsolatot jelezte.

8 Ez a kapcsolat a ceglédi katolikusokkal realizálódott; Nagykátán ebben az időszakban még nem volt református közösség. Nem mellőzhetjük az egyszeri házasságkötések jelentősebb adatainak részletes bemutatását, mert hasznos tanulsággal szolgálnak. „BÉKÉSre Vágó János szabómester vitte Matsali Ferenc lányát, Máriát 1808-ban." „ETÉre vitte Szabó János takácsmester Takács András Anna lányát 1792-ben." „Albert fóti mester (tanító) 1755-ben vitte Szilágyi leányát." „KISKUNHALASra vitte Sütő Pál csizmadia Szadán lakott Juhász András özvegyét, Dobos Annát 1789-ben, aki Ceglédről ment férjhez Szadára." Sütő Pál — neve után ítélve — ceglédi származású iparos lehetett. „Csizmadia András hozta félegyházi vendégfogadós Zsűri Ist100