Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Marosi Ernő: A pilisi monostor szerepe a XIII. századi magyarországi művészetben

MAROSI ERNŐ (MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, Budapest): A PILISI MONOSTOR SZEREPE A XIII. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI MŰVÉSZETBEN A pilisi ciszterci apátság művészettörténeti jelentőségének, helyének részletes és alapos elemzésére mindaddig nem kerülhet sor, amíg a régészeti eredmények publikációja, a romok méltó konzerválása, a töredékanyag múzeumi feldolgozása meg nem történt. Addig minden hipotézis szükségképpen igen kockázatos, ideiglenes, és semmiképpen sem tarthat igényt még viszonylagos teljességre sem. Mindenki előtt, aki tudja, milyen apró mozaikszemekből kell összeraknunk középkori kultúránk képét — és ki ne tudná? — nyilvánvaló, menynyire káros az említett feltételek mindmáig fennálló hiánya. Amikor több, mint 10 éve a XII. század végi és 1200 körüli esztergomi építőtevékenységgel és annak művészeti kapcsolataival kezdtem foglalkozni, Gerevich László első, 1971-ben megjelent közleményei jelenthették a legfontosabb tájékoztató forrást Pilisre nézve.

1 Az akkor és később publikált leletanyag teljes mértékben alátámasztja azt a megállapítását, hogy a ciszterciek pilisi építkezése az esztergomi Szent Adalbert-székesegyházzal és III. Béla királyi palotájával — főleg annak kápolnájával —, illetve a kalocsai II. székesegyházzal összefüggésben értékelhető és helyezhető el a magyarországi művészet történetében, s ez emlékekre tekintettel határozhatók meg európai kapcsolatai is. Ma sem ismerek alaposan lényegesen több pilisi emléket, mint akkor, Gerevich László szívességéből, így Pilis helyzetére nézve csak 1976-ban lezárt és nemrég megjelent, Esztergomot tárgyaló munkám megállapításait foglalhatom össze.

2 Feltevéseim szerint III. Béla esztergomi építkezései során, a palota építkezése közben jelent meg egy, az északnyugat-franciaországi korai gótikában gyökerező tanultságú kőfaragócsoport, amelynek Esztergomban 1190 táján kellett fellépnie ahhoz, hogy az 1196-ra bizonyosan befejezett Porta speciosa márványinkrusztációit elkészíthesse. Tudjuk, hogy a királyi palota 1198-ban, amikor Imre király az érsek javára lemondott róla, még nem volt készen, s ez a dátum a ma ismert részek közül leginkább a palotakápolna építésére vonatkoztatható. Az esztergomi és a pilisi kőfaragó-művészet közötti viszonyt felcserélhetetlennek tartjuk: úgy tűnik, hogy Esztergomra jellemző a korai gótikus ornamentika könnyedsége, a franciaországi .,

première flore gothique" példáihoz közel álló frissesége, míg a pilisi faragványokat ugyanolyan irányú eltérés jellemzi, akár a kalocsaiakat: keményebb formálás, nagyobb fokú elvontság és erősebb szabályosság (1—2. kép). Feltételezzük, hogy 1184-ben, az alapításkor a korai gótikus műhely tagjai még Esztergomban sem dolgoztak, s a pilisi templom építkezésének elkezdésére leghamarabb a századforduló táján kerülhetett sor. Ez természetesen nem zárja ki, hogy egyik — bizonyára keleti — része 1213-ban 551