Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Ilon Gábor: A Szob–Gregersen-kerti szkíta kori temetőrészlet
csontjai teljesen elkorhadtak (de bolygatás nyomai nem látszottak), csak a karcsontok 8 maradtak ép állapotban. Tájolása: К—Ny (60°). Sírmélység: 100 cm. Mellékletek: barnás, nyomott, gömb formájú pasztagyöngyök (9 db cikkcakk díszes a fej alsó részénél, 2 db mélyen a nyakcsigolyák helye alatt, 2 db az alsó állkapocs alatt), amelyeket — helyzetük alapján feltételezzük — felfűzve, nyakláncként viselt tulajdonosa (l.). 9 Vastárgy töredékei (2.) a keresztcsontok maradványai mellett a váz jobb oldalán. 10 Füles kis edényketöredékei (3.) a karcsontoktól a láb felé (nyugati irányában) kb. a feltételezett térdek magasságában a váz déli oldalán. A karcsontok helyzetéből nyújtott csontvázas temetkezésre következtethetünk. 1. Az eredetileg 13 db pasztagyöngyből ma már csak kilenc van ép, rajzolható állapotban. Körben fehéreskék cikkcakk (néha szabálytalan) mintával díszítettek. Átm. = 0,7—0,8 cm, Lsz.: 57.27.9.—10. MNM (II. t. 1.). 2. Vastöredékek és morzsák, közülük 3 db laposabb. Egyik szélük vékonyabb, élre irtató. Talán kés töredékei. Lsz.: 57.27.11. (II. t. 3.). 3. Fekete, korongolt, éles hasvonalú, magasra húzott szalagfüles bögre. Restaurált. 11 M = 7 cm, fá. = 4,4 cm, fv. = 0,3 cm, Lsz.: 57.27.8. MNM, Párducz 1969. 4. ábra 2. (II. t. 2.). Ezek után Bognárné Kutzián Ida a leletmentést befejezte és megállapította: a sírok La Téne koriak, a szkíták örökségének tekintendők. Párducz M. 1:i a négy sír publikálásakor szkíta kori, de kelta hatásokat tükröző temetőrészletről értekezik, ugyanakkor megjegyzi: a temető pontos korát majd a későbbiekben előkerülő sírok dönthetik el. 1963 őszén — homokkitermelés közben — egy újabb sírra bukkantak. Két vas lándzsa (a későbbi 5. sírból) előkerülésének hírére ment a helyszínre Laczus G. 14 Két foltot észlelt a kitermelés felületén (a későbbi sírfoltokat). Az ún. „A"folt (,,A"-szelvény) az 5. sír hamvasztásos temetkezését jelezte. A hamvak a sírgödör közepén voltak. A gödör nyugati felében összetört grafitos tál (1.), K-i felében négy edény (2—5 ) helyezkedett el. Az utóbbiak közül a legjelentősebb egy merítőcsésze (5.). A két edénycsoport között két vas lándzsacsúcsot talált (6—7.). Fent már említettük. Bognárné Kutzián I. 15 kiszállási jelentése szerint az ,,A"' ponton két vas lándzsacsúcs, két magasra húzott fülű bögre, egy „szarvasfülűként" megnevezett csésze (a merítőcsésze), tőlük 60 cm-re kannelúrás-graíltos urna töredékei voltak megfigyelhetők 110—120 cm mélységben. A „B" ponton („B" szelvény, a későbbi 6. sír helye) ugyanebben a mélységben néhány edény töredékét konstatálta. Az „A" és „B" távolsága: kb. 20 m. A leleteket az SZBM-be szállították — jegyzi meg. Laczus G. 16 egy behúzott peremű ép tálat (8.) is említ az 5. sírból. Ebből a több dokumentumból származó, ellentmondásos képből Laczus G. 1 ' rajzvázlatait is vizsgálódásunk körébe vonva az alábbiakban rekonstruáljuk az 5. és 6. sír képét: Az „A" szelvényben levő 5. sír: ÉNy—DK-i tájolású, teknőszerű, ovális (ép része félkör alakú) gödrében északi irányban húzódtak a porlékony, kalcinált csontok, égésnyomok. A gödör legnagyobb átm. = 220 cm, mé. = 200 cm. A kalcinált csontok stb. réteg adatai: h. = 190 cm, szé. = 60 cm, vastagsága 2 cm. A homokbányászás területéről származik a „kétfülű grafitos tál", tulajdonképpen egy tömzsi urna (1.). A négydarabos edénycsoport legérdekesebb példánya a fülén két gúlával díszített merítőcsésze (5.). A sírgödör nyugati felében — a hamvas réteg mellett — egy ép, fekete tál (8.) volt elhelyezve, szájával lefelé fordítva, pereme alatt két lyukkal. A tálon egy hengeres vasdarab 77
