Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”

ság fennhatósága alatt, a közepes várak közé sorolható, de közülük „az ellenség torkában" a legveszélyesebb helyen feküdt. A magyar hadvezetőség számára is nagyon fontos szerepet töltött be, mert egyrészről figyelhette a Dunán közlekedő török hajókat, melyek meglepetést okozhattak akár Komárom, Győr védőinek. Kapitányai erről azonnal jelentést továbbítottak a főgenerálishoz. Damásd vitézei Szőgy énnel együtt ellenőrizhették a bányavárosok felé vezető utakat is, melyekre az esztergomi és palánki törökök gyakran „kilázadtak". Damásd elvesztése után, jelentőségére Eszterházy vicegenerális mutatott rá: „igaz Damásd odaléte és török vagyon benne, ki noha kicsiny hely, de minemű nagy kár legyen, én tudom sokaknál jobban." A török által épített váci állandó fahídon a tizenöt éves háborúig magyar tőzsérek a marhák százezreit hajtották át, ez legnagyobb vámbevételét képezte a hódoltságban nekik. 1593-tól a híd pusztulása után a váci, 1620-tól pedig a damásdi harmincodhivatal működött, vámja jelentős kamarai bevételt jelentett. Damásd vár őrségének is feladata volt a tőzsérek szabad útjának biztosítása, azért történik azonnal intézkedés, ha ez ellen a váci vagy damásdi kapitány és vitézei közül egy-kettő visszaélt. Stratégiailag nagy kárt jelentett Damásd elvesztése, annak ellenére, hogy a török elhagyta, mégsem épült fel. Ennek oka az 1650-ben 22 évre megújított béke lehetett, mely 1663-ig abban ringatta a bécsi udvart, hogy a törökkel békésen meg lehet férni diplomáciai alkudozásokkal. A falu korábbi pusztulása miatt teljesen lakatlanná vált a környék fél évszázadra. Damásd várnagyai és főkapitányai 1361: Búza Balázs; 1417: Rosnik (1419-ben is); 1607—1611: Perőcsényi János; 1611: Sárközi Joó Máté; 1611—1617: Verebélyi János; 1617—1620: Horváth István; 1621—1630: Zádory András; 1630: Nyitrai Pál; 1631—1640: Nagy-Szombathelyi János; 1640—1641: Bercsényi László. Vajdák: 1610: Szoby Mátyás, Perőcsényi Máté, Horváth Péter; 1631: Nagy Jakab; 1641: Keszi János, Szabó János. 532