Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”
hátán volt, s így ment a kapu felé. Amíg a deák felnyergelt, a kaput felnyitották. Ott áll Keszi János és a porkoláb, azt mondják, azért nyitották ki a kaput, hogy négy vagy öt asszonyt gyermekekkel kiengedjenek, ott benn ne sírjanak rájuk. A nyitott kapunak azonban a hajdúk nekitódulnak. Keszi hivatkozik tisztességre, becsületre, de ezzel azok nem törődve elhagyják a várat. Néhány szegénylegény meggondolva visszafordul: jobb tisztességgel itt benn veszni, hogynem gyalázatra kimenni. Egymást pirongatva fele részét megfordították. Fele a palánkba, a távozók a szőlőhegynek mentek. Kálóz Istókot Szob felé nyargaltatták vigyázni, hogy jönnek-e a sajkák avagy nem. György deák a sorompóra vigyázott lóháton ülve. Kálóz Istókot egy örökhajtó legény megszólította, s kérte az Istenre, gondot viseljenek magukra, mert egy lábig elvesznek. Az újabb rémhírre, akik eddig kitartottak, feladva a reményt, elhagyták az erődöt. Amint a helembai hegyről is meglátták a törökök, hogy a magyarok elhagyták a várat, négyen az Ipolyhoz futottak, egy elsüllyedt csónakot kiemelnek. A bajtai bíró megkésett hírvivője odaérkezve kettőt átvisz a túlsó partra. Velük tart meggyőződni róla, a magyarok valóban elhagyták-e a várat. Amikor visszatér az Ipolyhoz, tőle tudják meg a többiek is a számukra kellemes hírt, így 30—40 gyalog török átkel a folyón, két lobogót megeresztenek. A kapuhoz érkezve háromszor nagy fölszóval kiáltják: Allah, ugyanígy benn a bástyán is. Még a lövöldözés alatt Szobról Damásdra érkezik Tokody István, látja amint a göbölíró sok marhája megfutamodik. Felmegy a Telek nevű hegyre, onnan látja a csónakon költöző törököket. Megfordulva Helembára hajt, ott a bírótól megtudja, hogy a törökök hajót is kértek Szobról, de az ottan bíró ,, . . . belé szállá lábával egyik deszkát elrontotta" az egyébként is rozoga hajónak. Tokody két fiú kíséretében visszamegy Damásdba. így vall róla: „Hát a kapuközben vagyon húsz török, s be is vittek bennünket; kínáltak is minket disznókkal, mi azt mondottuk nekünk nem kell, bort is adtak egy korsóval." Mindkettő fogyasztása a töröknek tilos volt, azért olyan vendéglátók nagy örömükben. Az utolsó hírhozó Kovesdről érkezett Szálkára. A bíró Molnár Jakabot adja mellé, együtt indulnak Damásdba. Mire a malomhoz érkeznek, egy „vörös béllet" süveges törököt látnak a bástyán állani. Igyekeznek hazajutni. Damásd eleste gyorsan eljut a szomszédos magyar végházakba. A helembai bíró mindenfelé megüzente, úgy adott hírt Nógrádba. A bajtai bíró Palánkba, Kicsindre üzent, onnan adták tovább Szőgyénbe. A szobi bíró megizente Marosra, a kövesdi is Szőgyénbe. Estefelé a szobiak látták, Esztergom felől a Dunán jött török sajka, hajó is utána kötve. A víztorkon, ahol az Ipoly a Dunába szakad, tarackból egyet lőttek. Másnap a marosi bírót a visegrádi aga jól megverte, amiért nem tett hírt neki Damásd elfoglalásáról. Harmadnap délebéd tájban aztán a visegrádiak is fekjöttek, kiszállva gyalog futottak Damásdba. 103 A vár elestén bepillantást nyerhettünk, miként működött mindkét oldalról a hírszervezet. Damásd főkapitányának távozásáról bizonyosan egy pribék tudósította az esztergomi törököket. Nagyon jól tudták, hogy nem tartózkodik Damásdban. Varga Pál tőzsért a vár elfoglalásának másnapján felelősségre vonja Sábán nevű pribék, azzal gyanúsítja, hogy ők is lőttek a törökökre. Damásd elvesztésének másnapján Eszterházy megkapja a lesújtó hírt, azonnal továbbítja Pálfjynak. Bercsényi László öccse, Imre is majdnem hatalmas veszedelmet hozott rájuk, mert péntek este híre nélkül kiment, s Párkány közelében egy törököt levágott, lesben állt sokáig, s ha az esztergomi és párkányi 527
