Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”

morult helyben kevesen vannak, a nagy fizetetlenség rajtok, közeledik a takarodás ideje, a szegény legény nem tehet mást, ki kell mennie aratni. Azért ha valami történik őfelsége végházán, okai ne legyenek/

15 A damásdi vitézlő rend levelében feltárul a kendőzetlen igazság: aratás és szénabetakarítás idején nincs aki védje a várat. Az emlegetett pap-barátok határa a márianosztrai pálosok földjeire vonatkozik. Mivel nekik nem voltak rétjeik és szántóik, hatalmasul a szomszédokéhoz nyúltak. A Szentendrei-sziget tótfalusi, bogdányi és tordasi jobbágyai 1615. nyarán a Kamarát kérik, hogy a váci kapitánnyal védesse meg őket a monostori és megyeri jobbágyokkal szemben, mivel marháik nem mehetnek oda, holott donációjuk szól róla. A damásdi katonákra is volna panaszuk, de azok ellen a váci kapitány, Beniczky Ferenc nem tehet semmit, mivel „ . . . Verebélyi János ellen nem parancsolhat, mert ű hozzá hallgatnak Damásdban és ü reá való képest cseleközik". Beniczky katonái is kaszálják rétjeiket, ugyanez a panasz lehetett a damásdiakra.

46 Verebélyi 1615. október 16-án küld újabb hírt a nádornak a török hadmozdulatairól. Esztergomba jött 100 janicsár váltónak, az előbbiek alámentek. „Bizony dolog Nagyságos Uram, az ki innen által vadnak párkánbeliek igen félnek és őrösködnek onnan által is Esztergombul minden éjjel őrző török által jára, Párkány fele. Mi itt a mi kellessen, vagyunk elég vigyázásban." Amikor fennjárt a nádornál, említette a por és ólom dolgát, kéri azért „ .. . mutasson módot benne, mert felette szűkölködünk nála nélkül".

47 A védelem legfontosabb kelléke is hiányzott tehát: az ólom és puskapor. A helyzet, úgy látszik, változatlan, mert két évvel előtte Sárközi Joó Máté váci vicekapitány irta: „Itt uram bizony semmi puskához való porunk nintsen, im sönki nem visel az végházra gondot, kegyelmedet kérőm, ha annira való volna csak egy tonna való is küldene."

48 Verebélyiről utolsó adatunk 1616. április 7-éről szól. A börzsönyiek keresik fel, segítségét kérik, írjon érdekükben a Kamarának, enyhítse terhüket, mert különben el kell pusztulniuk. Budára is tartoznak a töröknek adózással és egyéb szolgálattal.

49 Ugyanakkor megkérték Beniczky váci főkapitányt, szintén támogassa kérésüket. Beniczky egy nappal korábban kelt levelében a töröktől megkövetelt adózáson és szolgálaton túl szól a börzsönyiek súlyos terheiről, „ .. . ki miatt immár szegínyek igen elfogyatkoztak". Meg kell adniuk a dézsmát, a kilencedet és tizedet „ő fölsége számára veszik rajtok".

50 Könyörögtek azért, hogy a Kamara előbbeni summájukban meghagyná őket. Verebélyi nevével többé nem találkozunk, a király szolgálatában eltöltött 28 év után kiöregedett vagy meghalt. Felesége Lipthay Katalin 1638-ban még él, megegyezik testvérével, Lipthay György lévai kapitánnyal.

51 Kereskedőket, tőzséreket sarcoltató újabb damásdi kapitány. Damásd élén 1617-ben Horváth István kapitányt találjuk. Hadnagysággal kezdte; 1611-ben a füleki vicekapitánnyal és a drégelyi egyik lovashadnaggyal kezességet vállal Gyótay Benedekért.

62 Neve hamarosan ismertté válik a Kamara előtt, sorozatosan futnak be ellene panaszok. Két nagyszombati polgár: Bodor Péter és Szögedy János tizenöt ökrét elkobozta.

53 Czétényi János váci főharmincados is jelenti hatalmaskodását: „Mostani damásdi kapitány Horváth István a kereskedők fölöttébb való sarczoltatását cselekszik, nemcsak a sápokon és halorzókon, de még a göböl haj tokon is, kinek is ökrét kinek négyet, az mennyit akarattya tartia kiszakitattia és igaz utókban háborgattia." Cselekedetének híre annyira elterjedt, úgy elrémültek a kereskedők ettől az úttól, hogy majd nem is mer516