Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Miklós Zsuzsa: Középkori épület és kőbánya a nagymarosi Malom-völgyben
Mindegyik bővizű, az 1982. és 1983. évi nyári aszálynál sem apadtak el. E források jelenleg a fal vonalában törnek felszínre. Valószínű azonban, hogy egykor a fal előtt vagy mögött fakadhattak, s feltehetően valamilyen formában foglalták is őket, s napjainkban csupán kényszerűségből törnek fel az általunk ismert helyeken. (Az is valószínű, hogy nem ilyen sok forrás volt itt, hanem csak kevesebb.) Foglalt forrás is előbukkant (általunk 1. számmal jelölt), az I. árokban. A kerek, 50 cm átmérőjű, kővel bélelt lyukból fakadó forrást a felszínen téglalap alakban kövekkel rakták körül. A forrás kifolyója D felé szintén kővel kirakott volt. Valamennyi forrás vize D felé folyik el, s a lelőhelytől kb. 150 m-re ömlik a Malomvölgyi-patakba. A vízvizsgálat eredménye szerint a források között lényeges különbség nincs, így feltehetően közös eredetűek. Vizük színtelen, szagtalan, karsztvíz, jó minőségű ivóvíz. 19 Hőmérsékletük télen 2—5, nyáron 3—6 fokkal magasabb, mint a környező forrásoké. 20 A környékbeliek szerint ezek a források a legkeményebb télben sem fagynak be. Ennek ellenére jelenlegi hőmérsékletük nem indokolja a hévíz elnevezést. Valószínű, hogy a középkorban és a XVII— XVIII. században magasabb lehetett e vizek hőfoka. Erre utalnak a XVII— XVIII. századi elnevezések. Tyeplice (meleg víz) néven ismerik ezt a helyet a kóspallagi szlovák ajkú lakosok. A falu lakóit a XVIII. század közepén telepítették ide, ők tehát a középkori hagyományról mit sem tudva, saját tapasztalataik alapján nevezték el Tyeplicének a forrásokat. LELETANYAG Kerámia Az ásatás során előbukkant töredékek közül egy durván megmunkált, lekerekített, megvastagodó szélű agyaglapdarab valószínűleg őskori. 21 Néhány korongolt, világosszürke, finoman iszapolt edényoldal-töredék LT—D vagy római kori. 22 A kerámia zöme középkori. Ezen belül legkorábbiak a XIII. századra tehetők: feflér, szürke, illetve vörös, kavicsos anyagú, kettősen tagolt fazékperemek, szürkésfehér, kavicsos anyagú, vízszintesen körbefutó bekarcolással díszített oldalak 23 (9. kép 1—3., 8.). Néhány szürke vagy szürkésbarna, redukált égetésű töredék is ebbe a korba sorolható: az egyik erősen kavicsos oldal vízszintes bekarcolással ellátott, a hasonló anyagú perem galléros kialakítású. 24 (9. ikép 11—12.). A XIII— XIV. századra keltezhető két redukált égetésű, lekerekített fazékperem (egyiknek a nyakát vízszintes bekarcolás díszíti) 25 (9. kép 7., 9.). Hasonló korúak a szintén redukált égetésű, valamint a vörös és fehér fazékoldalak, amelyeknek oldalát a bekarcolás és hornyolás közötti átmenet tagolja. 26 Ugyancsak XIII— XIV. századi a sárgásfehér, kavicsos anyagú, harang alakú fedőtöredék 27 (9. kép 4.) és a szürke, kavicsos anyagú, redukált égetésű, tál alakú kályhaszemtöredék is. 2s XIV. századi a fehér, kavicsos anyagú, mély vízszintes hornyolással tagolt fazékoldal. 29 XIV— XV. századiak a fehér, illetve szürkésfehér, erősen tagolt fazékperemek, 30 a szürke, kavicsos anyagú, redukált égetésű osztrák fazékperem, 31 482
